John McTiernan 1987-es klasszikusa, a Ragadozó nem csupán egy izomhegyekkel telezsúfolt akciófilm, hanem egy sajátos műfajkeverék, amely máig ható erővel bizonyítja, hogy az egyszerű alaphelyzetből is lehet legendát teremteni. A film ereje nemcsak a korszak ikonikus töltetében rejlik, hanem abban a paranoiával átitatott atmoszférában, amely végül sokkal többé teszi egyszerű lövöldözős kalandnál.
A történet látszólag egyszerű: Dutch (Arnold Schwarzenegger) és elit kommandósaiból álló csapata rutin mentőakcióra indul a közép-amerikai dzsungelbe, ám útjuk során rájönnek, hogy valami náluk sokkal hatalmasabb, láthatatlan és ismeretlen vadászik rájuk. A film azonban hamar túllépi a katonai akció kliséit, és fokozatosan válik túlélő horrorfilmmé, ahol a dzsungel többé nem egzotikus helyszín, hanem fullasztó csapda.
A Ragadozó egyik legnagyobb erőssége a feszültség felépítése. McTiernan nem rohan, nem kapkod. Először bemutatja a csapatot, megmutatja dinamizmusukat, erejüket, önbizalmukat – majd lassan, módszeresen lebontja őket. A kőkemény katonák, akiket sérthetetlennek látunk, a Ragadozó szemében csupán prédák. A film így nemcsak az akcióról, hanem az ismeretlentől való félelemről, a katonai arrogancia összeomlásáról és a hierarchikus rend felbomlásáról is szól.
A színészi játék a műfajhoz képest meglepően erős. Schwarzenegger karizmája itt a legerősebb: Dutch nem csupán akcióhős, hanem valóságos vezéregyéniség, aki a végsőkig kitart. A csapat tagjai – Jesse Ventura, Carl Weathers, Bill Duke – egyenként is emlékezetesek. Mindegyikük kap néhány olyan pillanatot, ami megmutatja karakterük erejét vagy gyengeségét, így valódi embereknek érződnek, nem csak golyófogóknak. A Ragadozó maga a film ikonikus csúcspontja.
A dizájn – Stan Winston zsenialitásának köszönhetően – azóta is filmtörténeti etalon. A láthatatlanság vizuális megoldásai a mai napig működnek, és meglepően jól öregedtek. A lény arca pedig az a fajta ikonikus filmpillanat, amit soha nem felejt el az ember.
A film hangulata brutális, nyers és szinte tapintható. Alan Silvestri zenéje feszültséggel teli, kíméletlen ritmusokat használ, amelyek tökéletesen illenek a dzsungel vad környezetéhez. A környezet maga is karakter: fullasztó páratartalom, árnyékokból leselkedő veszély, állandó bizonytalanság.
Negatívumként legfeljebb annyit lehet felhozni, hogy a film a '80-as évek stílusával együtt hordoz bizonyos túlzásokat: túlzó macsóság, túl erős tesztoszteron-vonal, néhol kissé egysíkú dialógusok. De ezek a sajátosságok a film identitásának szerves részei, és a rajongók épp emiatt kedvelik.
A Ragadozó máig az akció-horror műfaj megkerülhetetlen darabja. Feszültsége nem kopott, ikonikus jelenetei pedig harminc év után is erővel bírnak. Kivételes atmoszférájú film, amely egyszerre mutatja be az emberi erő határait és a természetfeletti fenyegetés kegyetlenségét. Olyan klasszikus, amely ma is ugyanúgy működik, mint bemutatásakor – és valószínűleg még évtizedekig működni fog.
89 Ragadozó (1987)
akció | horror | kaland | sci-fi | thriller
Közép-Amerika dzsungelében eltűnik néhány kommandós. Mentőcsapatot küldenek utánuk, hogy felkutassák és kiszabadítsák bajtársaikat . A küldetés rutinfeladatnak tűnik a... több»
Szereplők: Arnold Schwarzenegger, Carl Weathers, Kevin Peter Hall, Jesse Ventura, Bill Duke
