Anno, mikor még először láttam a Christine című filmet, azelőtt nem sokkal olvastam el, így nagyon friss volt a könyv nyújtotta élmény, és persze az is, amit a film maga adott.
John Carpenter, aki egy komplex, élvezhető horrormozit "szerkesztett", sejtette, hogy Stephen King azonos című regényéből adaptált filmmel nem fog mellélőni. Szóval derék rendezőnk, Bill Phillips forgatókönyvét zseniális alapossággal, és precizitással dolgozta "fel". A sztori érdekes...
Adva van egy gonosz, ex-háborús veterán, aki egyszerűen imádta a kocsiját, egy 1958-as bordó, Plymouth Furyt. Roland D. LeBay, a tulaj, aki – pedig a felesége is majdnem meghalt a kocsiban – azok után is a kocsit "választotta", az volt az igazi szerelme. Ám idősebb Lebay elhunyt, és a testvére, George (Roberts Blossom) hagyta az enyészetnek.
Ám a sors is úgy akarta, hogy a világ egyik legnagyobb lúzere, a középiskolás Arnie Cunningham (Keith Gordon) éppen a legjobb cimborájával, a sulis focicsapat sztárjával, Dennisszel (John Stockwell) csavarog, aki teljesen Arnie ellentéte. Arnie egy rövidlátó, gátlásos, félénk kamasz, mire Dennis egy helyi "macsó", jóképű, jó fej, és focizik. Arnie állandó céltáblája az iskola "rosszfiúinak", mint a késsel mászkáló Buddy Reppertonnak (William Ostrander) és Moochie Welch-nek (Malcolm Danare).
Szóval Arnie és Dennis az élet "magvas" dolgairól beszélnek, és hirtelen Arnie egy hatalmasat ordított, mire Dennis beletaposott a fékbe. Kiszálltak, és Arnie-t már meg is "fertőzte" Christine, a vörös Plymouth. Hiába meséli el George, hogy sógornője és bátyja gyermeke is majdnem meghalt a kocsiban, és végül is Roland is a kocsiban lett öngyilkos, ez a srácot nem érdekli.
A kocsi, amit Roland LeBay gonosz lelke megszállt, így Arnie-hoz került jó kétszeres áron (bár Arnie ezzel nem foglalkozott), amit a szülők nem engedtek a házuk előtt tárolni, így elvontatják a sötét bizniszekkel üzletelő, aljas vénember, Will Darnell (Robert Prosky) garázsába, hogy szépen lassan, ahogy a pénztárcája engedi, felújítsa.
A kocsi pedig elkezd "feléledni", és senkit nem enged Arnie közelébe... Majd gyilkolni kezd. Ám Junkins nyomozónak (Harry Dean Stanton) valami gyanús lesz. De nem is lőném le a többit a sztoriból, mert érdemes megnézni.
Arnie jellemfejlődése, a kocsi "viselkedése", a "revenge", feature/fiction film, ami nekem óriási kedvenc, de őszintén bevallom, még így sem ér a regény közelébe. Jók az effektek is (1983-ról beszélek), és a csinos és kedves "sugarbaby", Leigh (Alexandra Paul) is szépen idomul a többi színészhez, korrekt a játéka.
Mondjuk egy érdekesség (nekem legalábbis) egyből szembetűnő volt. Stephen King regénye, amely végül is Carpenter filmjének legkomolyabb forrásanyaga, teljesen egyértelművé tette, hogy a Plymouth-t az előző tulajdonosának, Roland D. LeBay-nak a gonosz és ártó szelleme szállta meg, de a történet filmes változata azt mutatja nekünk, hogy az autó gonosz szelleme már az összeszerelése napján megnyilvánul...
De mindezen dolgokat leszámítva zseniális film, klasszikus és ténylegesen időtálló alkotás . Évente egyszer előveszem és leporolom.
75 Christine (1983)
Minden valamire való autós tudja: a járgánynak lelke van. Persze nem mindegy, hogy az a lélek milyen. Mert legtöbben nyilván kedvesnek, segítőkésznek, ragaszkodónak szeretnék... több»
Szereplők: Kelly Preston, Harry Dean Stanton, John Stockwell, Alexandra Paul, Robert Prosky
