Szerintem a Disney-nél sem gondolták volna, hogy a Talking Barbie konkurenciája ennyire... éles lesz. Mert néha az apróbb dolgok is halálos meglepetéseket rejtenek. : ) Összességében érintem a Chucky-filmeket.
Chucky nem a mély pszichológiai drámák hőse, hanem a zsigeri, gyilkos humor és a kegyetlen valóság megtestesítője. Aki nem a rózsaszín álmokat, hanem a vérvörös rémálmokat testesíti meg. Ő a popkultúra morbid szimbóluma lett, mely arra figyelmeztet, hogy még a gyerekszoba is lehet a pokol előszobája, ha a gonosz elhatározza magát. Ki mondta, hogy csak a nagydarab szörnyek lehetnek ikonikusak? A nagydarab, izmos szörnyek csupán a fizikai erőt képviselik, de Chucky ereje az abszurditásban rejlik. A zsigeri, gyilkos humor és a kegyetlen valóság találkozása egy babatestben – ez teszi őt felkavaróan zseniálissá és felülmúlhatatlanná a horrorikonok között. Hiszen a legnagyobb félelem nem a méretben rejlik, hanem abban, hogy a gonosz bármilyen formában felbukkanhat, akár a legkedvesebb játékunkban is. Chucky bebizonyította, hogy a méret nem számít, ha a gyilkos hajlam megfelelő. Sőt, apró méretével még a bőröndbe is könnyebben belefér, ha diszkréten kell utazni. Ideális útitárs, ha szereted a meglepetéseket a hotelszobában.
"Műanyag arcomon emlékezetes vigyor feszül. Meleg véred most kihűl. Üvegszemem Rád tekint és a vesédbe lát, nem állok arrébb és nem megyek tovább amíg élsz. Késem hegyét nyakadhoz szegezem, és elvágom ütőereid, ahogy mélyre süllyesztem. Én mindenhol ott vagyok ártatlanul és édesen, de végül én leszek a végzeted, mert az ártatlan gonoszság a legkegyetlenebb."
I./XI. Amikor a játék véresen komolyra fordul
Chucky kihagyhatatlan... Én próbálok a "baba" mögé látni és halálosan komolyan venni Őt, s ebben a szellemben is írok Róla.
1. Chucky, a Békegalamb, - akiről nem kéne tudni, hogy az ágyadon ül
Ami azt illeti, becsinálnék, ha meglátnám Chuckyt az ágyamon üldögélni ... olyan iszonyatosan ijesztően csinálták meg, hogy a plafonra katapultálnék Tőle, Ő meg alulról pislogna fel rám, és azon gondolkodna, vajon a ventillátor lapátjaihoz passzolna-e a húsom textúrája.
Pontosan ez az a zsigeri rettegés, amit Ő képvisel: a komfortzónánk legintimebb pontjának, a hálószobának a meggyalázása. Ez a horror nem a külső ellenségről szól, hanem a biztonság illúziójának totális összeomlásáról. A gyilkos nem az ajtó előtt áll, hanem már a házban van, sőt, a legvédtelenebb helyen, a szobádban, ami egyfajta trófea a számára. Ez nem csupán ijesztő, hanem pszichológiailag is felkavaró, mert a legártatlanabb szimbólumot (a gyerekszobát, a játékot) fordítja át a legbrutálisabb valósággá (a mészárszék helyszínévé). Chucky e tekintetben hatékonyabb, mint a Fűrész (Saw) pszichopatája, aki minden áldozatának egy bonyolult csapdát készít. Chucky csak az ágyad szélén ül, és az az egyetlen dolog, amire szüksége van, hogy megsemmisítse a lelked, mielőtt a testedhez nyúlna.
A valóságban is attól rettegünk a legjobban, ha a biztonságérzetünk alól húzzák ki a talajt – Ő pedig pontosan ezt teszi, egy kis mosollyal az arcán. Ez olyan, mint amikor a világűrben lebegsz, és rájössz, hogy a levegőt biztosító csövön egy apró lyuk van, és valami sziszegő hangot hallasz. A nyugalom csupán illúzió, ha a gonosz kulcsra zárja az álmaidat, és az ágyad szélén ülve egy pici mosollyal a hátramaradt idődet számolgatja a fejed felett.
Ha Chucky az ágyam végénél ülve csak egyetlen sunyi mozdulatot is tenne, - vagy ha azon a halálosan vicces, hatalmas konyhakésén egy parányit is megcsillanna a fény, én Rambo-módba kapcsolnék menten, és nekirontanék! Persze, nem akkora izmokkal, de megtennék mindent, hogy hatásos legyek! Az igazi hősök nem a kigyúrt testükkel győznek, hanem az elszántságukkal.
2. Megjelentek a babák az életemben - Amikor a Játék konkrétan Rémmé válik
Amúgy is, világéletemben paráztam a babáktól… én komoly módon sehol sem tudtam eltűrni a közelemben semmiféle babát sohasem. Hát, a világ is elmebeteg, hogy olyan dologból, amitől az ember feszeng, még a horrorfilmek is építkeznek. Van valami bennük, ami azt sugallja, hogy a Játékok Titkos Szolgálata is létezik, és nem feltétlenül azzal a céllal, hogy segítsenek neked.
A gyermekkorban gyökerező, ösztönös rettegés a látszólag ártatlan tárgyaktól – ez az, ami a leginkább megborzongatja az embert, mert a valóságból táplálkozik. A babák a valóság és a fantázia, az élet és a halál közötti kísérteties határvonalon táncolnak. Ez a jelenség az anatómiai kísérteties völgy (uncanny valley) jelenségét mutatja meg. A babák, bár emberre hasonlítanak, mégsem teljesen azok, és a tudatalattinkban valami azt súgja, hogy ez az arc, ez a forma nem élő, de nem is teljesen halott. Ezt a bizarr érzést a psziché nem tudja feldolgozni, ami egyfajta riasztó jelet küld a túlélési központba: „Vigyázz! Valami nem stimmel a valósággal!”
Ténylegesen attól rettegünk a legjobban, ha valami, ami ártatlannak és élettelennek tűnik, egyszer csak felborítja a rendet, és a megszokott világunkat a feje tetejére állítja. A babákban rejlő horror a Jean-Paul Sartre-féle filozófia, a „tekintet” (le regard) konceptusa is lehet. Amikor azt érzed, hogy egy tárgy figyel, a tekintete tárggyá tesz téged, te válsz sebezhetővé, és a hatalom eltolódik. A baba, amiről azt hiszed, te irányítod, valójában téged néz, téged analizál, téged tehet a saját tárgyává. Nincs is ijesztőbb annál, mint ha egy szobában vagy és azt érzed, hogy valami figyel és néz.
A babák, akárcsak Chucky, a kontrollvesztés, a megmagyarázhatatlan gonosz archetípusai lehetnek, éppen az élettelenségükben rejlő potenciális élet miatt. Ők a modern kor gólemei, a gyermeki ártatlanságba burkolt őskáosz, amely bármelyik pillanatban kitörhet, és a játékszabályok máris a pokolba vezetnek.
Mindig úgy éreztem, ha egy aprólékosan összetákolt baba volt azon a területen, ahol én is, mintha folytonosan figyelt volna engem, kémlelt volna túl mélyre ásó ürességgel és megszállott tekintetével, - úgy, hogy a gyomrom ki tudott volna fordulni a frásztól. Mintha a szemükben a teljes univerzum szörnyűsége és a következő darabolási terv is egyszerre tükröződne. Mert a szempár néha tényleg mindent elárul, még ha műanyagból van is. Mintha a porcelán vagy műanyag szempárban a tudatalattink legsötétebb félelmei vetülnének ki. A baba nem lát, de a mi tekintetünk tölti meg értelemmel; a baba néma, de a mi elménk ad hangot a rejtett félelmeinknek. Ez a kivetítés (projection) klasszikus esete a pszichológiában. A baba az a tökéletes üres vászon, amelyre rávetítjük a saját belső szörnyetegeinket, a gyermekkori elnyomott traumáinkat és a felnőttkor irracionális félelmeit. S az ember fantáziája, főképpen ha egyedül van egy ilyen „babácskával“ - csak úgy száguld - bele a horrorba… Ez a gondolati száguldás nem más, mint a mentális forgatókönyvírás a leghátborzongatóbb formájában.
Pusztán átvillant az agyamon - de ennyi is pontosan elég volt - túl sok is - hogy mindjárt meg fog mozdulni a baba. Komolyan, kissé belágyult az agyam Tőle, ettől néha vélni láttam, hogy a ruházatán megváltozik a gyűrődés. A gyűrődések változása a ruhán, azaz a látomás a mozgásról – nem csupán képzelgés, hanem a tudatalatti riasztásai, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a valóságban is a legapróbb jelekből születhetnek a legnagyobb tragédiák. Ez a pareidolia jelensége, amikor az agyunk mintákat keres és talál ott is, ahol valójában nincsenek. A gyűrődések nem mozdultak el, de a te agyad meggyőzte a szemedet arról, hogy igenis elmozdultak, és mindez azért, hogy igazolja a benned lévő irracionális félelmet. Szánalmasan hatásos kis trükk az agytól, nem gondolod?
A Chucky-jelenség éppen ezt a törékeny határt feszegeti az élet és élettelenség között, és arra kényszerít minket, hogy megkérdőjelezzük a biztonságérzetünket. A baba megtéveszthetetlenül szuggerált engem folytonosan igéző tekintetével - kissé nyitott rúzsos ajkai közül kivillanó hófehér mosolyával. Ezt hívom én a gonosz tökéletes marketingjének.
Én igen groteszk módokon el tudtam tüntetni őket - egyszer egyet elástam… - visszagondolva, nem igazán tudom, hogy mi értelme volt… Habár, tulajdonképpen ez nem más, mint a racionális elme tehetetlen lázadása a megmagyarázhatatlan gonosz ellen. Egy szimbolikus rituálé, amivel megpróbáltam a halálba küldeni azt, ami soha nem is élt, abban a reményben, hogy azzal visszaszerzem a kontrollt. Igaz, simán ki is dobhattam volna, azért azt már nem hiszem, hogy kimászott volna, s visszavonult volna a szobámba. Mindegy, sajátosan, de megoldottam.
Ezek után talán nem is csoda, hogy nem Chucky lett a kedvencem. A "Múlt bántó emlékei" és a "jelen pszichopata játéka" tökéletes párosítás, nem igaz? A Chucky-jelenség az, amikor a horrorfilm kilép a vászonról és betör a te valóságodba, validálva a gyermekkori félelmeidet, és azt súgja a füledbe: "Látod? Igazad volt. Nem képzelődtél."
II./XI. A nagy CHUCKY közelebbről - A gyermekarcú szörny, aki nem kér bocsánatot - a Kárhozott Játékbabák Filozófiája
Chucky baba, létezésének paradoxonával, a legtöbb borzongató jelenség felett áll. A műanyag mosoly és a vattacukor-színpompás ruházat mögött egy vérfagyasztó valóság feszül. Beszerezheted egy majálisban is, biztosan nem fogsz unatkozni, részt veszel egy túlélő-kiképzésben, hatásosabb, mint a katonaság.
A perverzitás csúcsa, amikor a legártatlanabb külső a legtorzabb gonoszságot rejti. A pszichológia is ezt igazolja: a kognitív disszonancia legmélyebb pontja a gyermeki szimbólumok perverziója. Az elme nem tudja feldolgozni a békét sugárzó forma és az agresszió közötti ellentmondást.
(Kognitív disszonancia: Az a kellemetlen, belső feszültség, amit akkor érzünk, amikor két vagy több ellentmondó gondolatunk, hitünk vagy értékünk van egyszerre. Képzeld el, hogy a világot fekete-fehér, stabil dobozokba rendezed. Az egyik dobozra ráírod: "Babák = ártatlan, aranyos játékok." Aztán megnézel egy filmet, amiben a baba gyilkolni akar. Az elméd pánikba esik, mert egy új, ellentmondásos gondolat érkezett: "Ez a baba egy vérszomjas gyilkos." A két dobozban lévő információ összeütközik, és ez a konfliktus hozza létre a disszonanciát, a belső feszültséget. Az agyunk nem szereti ezt az állapotot, ezért igyekszik feloldani valahogy. A Gyerekjáték pont ezt a mechanizmust használja ki. A horror nem a fizikai fenyegetésből fakad, hanem a mentális összeütközésből. Azt hiszed, hogy egy baba nem lehet gonosz, de a film ezt az alapvető hitedet tagadja.)
Ez a pszichológiai disszonancia sokkal félelmetesebb, mint egy maszkos gyilkos, mert nem csak a testedet, de a valóságról alkotott képedet is megtámadja. Ez egy alapvető hiedelem perverziója, és az a gyermeki ártatlanság, amiben mindannyian hiszünk, Chucky által megsemmisül. Semmi gond, hihetőbb ez, mint a repkedő óriáscápák, amelyek még a repülőket is veszélyeztetik, vagy a Megalodon, akit Jason Statham simán orrba rúg. Fantasztikus rúgás, hatásos a többszörösen hatalmasabb cápa ellen, az ezerszer nagyobb testtömeggel szemben.
Az igazi szörnyek, mint ő is, apró dobozokban érkeznek, és nem a szekrény alatt leselkednek, hanem a polcon ülnek, ahonnan teljes ártatlansággal néznek rád. Ez a modern horror legijesztőbb paradigmája: a szörny már nem a sötétben, hanem a fényben, a mindennapi élet legközépszerűbb tárgyai között rejtőzik. A terror normalizálódása ez. A lelke sikoltozik a mészárlásért.
De legalább nem olyan figyelemfelkeltő, mint a texasi láncfűrésze, úgy értem az baromi zajos, igazából kilométerekkel előbb meghallom, de mindegy. Meg aztán egy baba mégiscsak aktívabban futkorászik utánam, mert hát milyen nehéz is egy láncfűrész?
Az emberi elme néha a legbizarrabb helyeken keresi a kapcsolódást. A rajongás egy szörnyeteg iránt lehet a határátlépés vonzereje. Ezek a gyilkosok a társadalmi normák, a moralitás és a legalapvetőbb emberi jogok totális megtagadását jelentik. A pszichében létezik egy elfojtott vágy a szabadságra, arra, hogy mi is mindent megtehessünk. Mondjuk, lehet, hogy nem vetném meg azon élvezetet, hogy kitépjem Chucky szemét, mert hát vagy ő vagy én és akkor már csináljam én is stílusosan, nemde!? Mégsem lenne elegendő, ha csak felrúgnám. De, ahogyan a horrorra oly jellemző, vélem, hogy Chucky szemek nélkül is tökéletesen üldözne tovább.
A szörnyeteg iránti rajongás a törvényen kívüli élet iránti perverz vonzalom, amit a néző a monitor biztonságos távolságából élhet át. Ez egyfajta katarzis, ahol a néző feldolgozhatja a saját sötét vágyait anélkül, hogy valósággá válnának. Szerencsére a többség nem ezért nézi és kedveli.
Másrészről, a rajongás oka a szörnyetegben rejlő "őszinteség". A legtöbb ember maszkot visel, hazudik, és elrejti az igazi énjét. A szörnyeteg azonban nem takargat semmit, a gonoszsága a valós lényege. Ez a radikális őszinteség sokak számára, akiket zavar a mindennapi élet képmutatása, vonzó lehet. A gyilkos nem színészkedik, ő az, aki, és ez a perverz hitelesség nyugtatóan hat. Szerencsére a legtöbben szintén nem ezért nézik, de vannak akik igen.
Chucky baba létére cseppet sem tűnik a legártatlanabbnak, inkább a leghátborzongatóbbak közé tartozik: egy ... kis - khm... nagy szörnyeteg picike testben. Akinek alig fér icike kezébe a nagy kés - mégis teljesen magabiztosan markolássza és hadonászik vele. A vattacukor és a műanyag mosoly mögött egy vérfagyasztó valóság rejtőzik: a legártatlanabb külső gyakran a legtorzabb gonoszságot rejti. Én nem lennék meglepve, ha a következő Good Guy baba már plusz kést is tartalmazna a készletben, azzal a felirattal, hogy a gyerek már kiskorában megtanulja az élet nehézségeit.
Ő nem egy egyszerű játék, hanem egy kőkemény figyelmeztetés: az igazi szörnyek néha apró dobozokban érkeznek, és nem a szekrény alatt, hanem a polcon ülve lesnek rád, teljes ártatlansággal a szemükben, miközben a lelkük sikoltozik a mészárlásért...Na de, - ki a fenének hiányzik egy ilyen "Good Guy" baba a gyűjteményéből, aki ráadásul még beszélni is megtanult, és a kedvenc szava a "gyilkolni"? Aki ahelyett, hogy megnyugtatna, a terrorizmus verbális művésze lett? Valószínűleg azoknak, akik unják a „hallgatag gyerekek“ szimpla társaságát. Olyanoknak, akik szívből vágynak egy pszichotikus játszótársra, aki a mindennapi monotóniát halálos izgalmakkal töri meg és inkább egy beszélő, terrorizáló, gyilkos társsal töltenék az estéiket. Milyen meghitt!
A jin-jang hasonlat ide telitalálat. A fekete és a fehér a harmónia és az ellentét koegzisztenciája. Ha nem lenne a fehér, lenne-e a sötétségnek ekkora jelentősége? A horror, a gonosz, a perverzitás csak a jó kontextusában nyer valódi jelentőséget. Chucky kultusza is azért létezhet, mert a gyermekarcú ártatlanság és a gyilkos szándék közötti ellentét annyira felkavaró. A gonoszság vonzereje abban a tényben rejlik, hogy megsérti a normalitást, és a normalitás hiányában ez a vonzerő eltűnne. S lőn tökéletes, csodás világ, már csak a természeti kérdéseket szükséges megoldani.
Én és szerencsére legtöbben, ezeket a filmeket azért nézzük (bár engem nem érdekel Chucky), mert meg akarjuk érteni az „elfajzottak” gondolkodását, ez nem beteges, hanem egyfajta sötét empátia és intellektuális kiváncsiság. Ezt nevezhetjük a "megértés katarzisának" is. Ahelyett, hogy a gonosz tetteket élvezném, én a humánum sötét oldalának puzzle-jét próbálom összerakni. Ez nem a bűn élvezete, hanem a gonoszság logikájának megfejtése.
A Jung-féle árnyék koncepciójával való játék, a félelemről, ami a tudattalanból jön: Carl Jung pszichológus szerint mindannyiunkban él egy Árnyék. Ez nem más, mint az összes olyan személyiségvonásunk, érzelmünk és vágyunk, amit elfojtunk, amire a társadalom és a saját magunk által felállított erkölcsi korlátok miatt nemet mondtunk. Ez lehet a düh, az irigység, a félelem, de akár a vad kreativitás vagy a szexuális energia is. Az Árnyék a tudattalanunkban lakozik, és noha igyekszünk elrejteni, soha nem szűnik meg hatni ránk.
Chucky tökéletes példa erre. Chucky a Gyermek-archetípus legrosszabb perverziója. A baba, amely a boldog, ártatlan gyermekkort és a gondtalan játszást szimbolizálja, most a gyilkos szándék és a kegyetlen valóság megtestesítője. Az elme olyan, mint egy gumiszoba, ahol a legbelső félelmeink táncolnak. De az én Árnyékom valószínűleg csak annyira rossz, mint egy zokni, amit nem találtam meg a mosás után. A félelem nem a műanyag babától jön, hanem attól, hogy a bennünk lévő Árnyék is eltorzíthatja a legtisztábbnak vélt dolgokat. Az a felismerés, hogy az ártatlanság és a gonoszság nem két különálló dolog, hanem koegzisztálhat egyetlen lényben (vagy a pszichénkben), az a legijesztőbb. A horror nem a babáról szól, hanem a szívünkben megbúvó sötétségről, amit a biztonságosnak vélt babajáték felszínre hoz.
Egy ultranagy konyhakéssel hadonászó babácska, édes kis mocskosan éber szövegeivel és viccelődésével – aki pont azért annyira rémisztő, mert az emberi gonoszságot egy védtelennek tűnő tárgyba zárja. Chucky nem a pénzért vagy a bosszúért öl, hanem a puszta gonoszságért. Ő az értelmetlen káosz megtestesítője. Ez sokkal ijesztőbb, mint egy motivált gyilkos, mert a néző rájön, hogy a világban nem feltétlenül létezik logika. A halál bármikor eljöhet, apró dobozban, egy játékbaba alakjában, anélkül, hogy valaha is megértenénk, miért.
Chucky karaktere a nihilista filozófia tökéletes megtestesítője. Ő nem a bosszúért, vagy egy nagyobb célért öl. A gyilkosságai puszta, értelmetlen és abszurd cselekedetek. A nézőt nem az ijeszti, hogy Chucky valami "jó ügyet" szolgál, hanem épp az, hogy nincs semmilyen jó ügy. Amikor azt mondja: "Szia, Chucky vagyok, akarsz játszani?", az a felhívás nem a barátságról, hanem a gonosz iróniájáról szól. A nihilizmus számára a játszás semmilyen valós értéket nem képvisel, csupán egy pillanatnyi szórakozás, mielőtt az emberi életet is semmivé tenné. Ezt hívom én professzionális hozzáállásnak. Egy olyan gyilkos, aki nem vesződik ideológiával, motivációkkal. Ez az, ami Chucky-t sokkal félelmetesebbé teszi, mint sok más horrorkaraktert: ő nem a sötét oldalra akarja csábítani az áldozatait, mert nincs olyan, hogy sötét vagy világos oldal. Nincsenek szabályok, nincsenek korlátok, csak a végtelen üresség, ahol a gyilkolás az egyetlen igazán létező dolog.
Évezredeken át a tudósok paradigmája az volt, hogy a Nap kering a Föld körül. Ez volt az alapvető modell, amiben hittek. Aztán jött Kopernikusz, és bebizonyította, hogy a Föld kering a Nap körül. Ez a felfedezés paradigmaváltást hozott, mert az emberek teljes világképe megváltozott.
A Gyerekjáték azzal lett úttörő, hogy egy új, sokkoló paradigmát hozott létre: a gonosz nem egy hatalmas szörny, hanem egy apró, ártatlan Gyerekjáték. Ezzel megváltoztatta a horror szabályait. Ahelyett, hogy a sötétben rejtőzne, a gonosz most a polcon ül, a gyerekszobában.
III./XI. Chucky - A perverz családi idill – amikor a gének félrecsúsznak
Amúgy van Freddy vs. Jason, hol marad Chucky vs. Annabelle? Én biztosan becsinálnék és még össze is illenek. Micsoda perverz esküvő lenne az, tele vérrel és porcelánszilánkokkal. Persze, tudom - Chucky foglalt - konkrétan az, ez visszavonhatatlan, hiszen menyasszonyával is szerepel a vásznon - sőt… ivadékuk is van már!
Chucky nem kispályás: Ő a családi értékek elkötelezett híve... a maga sajátos, gyilkos módján. A vérszerződésekkel megpecsételt házasság és a gyilkossággal nevelt ivadék mind azt mutatja, hogy a gonosznak is jár a magánélet, sőt, a halálos románc is. Hiszen mi is lehetne rémisztőbb, mint egy olyan család, ahol a hálószobai intimitás a következő áldozat kiválasztásáról szól? Micsoda mennyei szeretet! Lám, az abnormális Chucky egy korrekt, normális életet is él - családot alapít, mint bárki más - khm... ahogy egy sármos sorozatgyilkos is teszi - csak Ő a nagy dudájú partnerében komoly módon partnerre talált.
Hogy is hívják a feleségét? - Ja, igen! - Tiffany Valentine - szörnyen ötletes… Igaz, a valóságban is vannak olyan párok, akik a közös bűnben találnak egymásra – Chucky és Tiffany csak a játékbaba-változatuk. A pszichológia ezt a jelenséget folie à deux-nek is hívja, vagyis „ketten bolondulásnak”. Ez egy olyan pszichotikus zavar, amikor két személy osztozik egy téveszmén vagy paranoián. Chucky és Tiffany esetében ez a téveszme a gyilkolás abszolút értelmessége. Mindenesetre Ők bebizonyították, hogy a szerelem tényleg vak, és néha a legsötétebb helyeken, a legvéresebb hobbik mentén virágzik.
Állítólag - én csak az ajánlóból láttam… - hogy Chucky kölykével probléma van, ohh, a szegény! Nem akarja a szülői gyilkolásos hagyományokat követni - hiába, csalánba is beüt a mennykő… Még a sorozatgyilkos babaszülőknek is meg kell küzdeniük azzal a problémával, hogy a gyermekük 'nem követi a családi hagyományokat', és nem válik olyan pszichopata rémmé, mint ők.
A kis Glen tulajdonképpen a szabadság archetípusa, aki nem hajlandó betagozódni a családi bizarrságba. Ez nem csupán egy horrorfilmes fordulat, hanem egy sötét és groteszk paródia a valódi élethelyzetekről. Ez a valósághű bölcsesség arról szól, hogy még a leggonoszabb vérvonalban is felütheti a fejét az ellenállás a szülői elvárásokkal szemben. Mert hát még a sorozatgyilkos babáknak is jár a magánélet, meg a halálos románc. A nászútjuk valószínűleg egy hullaházban zajlana, gyertyákkal és friss... alapanyagokkal.
IV./XI. Én, a korrekt Partner a képernyő előtt: Chucky és a személyes leszámolás
Bőven rá tudsz venni az ilyesmi filmek megtekintésére IS, szélesvászonszerűen van bennem hajlandóság és nyitottság. De hogy egyedül megnézzem? Felejtős - neeem azért, mert becsinálnék, - ó korántsem! Én leröhögöm Chucky pofikáját a porcelánfejéről, aztán neki van nagy kése, nekem meg van baltám - tény, hogy le kell érnem a pincébe felhozni. Láttam én A fiú című filmet is... S lám, túléltem! Az is "baba" és küllemre sokkal sokkolóbban komolyabb verzió, mint Chucky, - s noha nem olyan mozgékony és nem is olyan vehemens - de soha nem tudnék egy térségben lenni Vele sem, ahogy ez igazán igaz a gyönyörű és csodálatosan érlelt Annabelle-re is. Péppé kaszabolnám, mielőtt bármi is az eszébe jutna - a valóságban is gyakran a csendes fenyegetés ijesztőbb, mint a nyílt agresszió. Chucky legalább csinál valami konkrét dolgot, és azt is hangosan teszi. Ezzel szemben Annabelle a szemedbe néz és hagyja, hogy a képzeleted tegye a piszkos munkát. Mert a porcelánbaba néha még a konyhakéses szörnyecskénél is rémisztőbb. Főleg, ha az üres szemei a te lelkedben turkálnak, mielőtt még megmozdulna.
Igen, én nem kedvelem, inkább valamiféle utálat van bennem az irányába. A kis, elvetemült Chucky termete amilyen alacsonyra sikeredett, olyan túlzottan hatásos módban ront rám, hogy úgy érzem, mintha egy a masszív fagerenda lennék, akit egy körfűrész fog hamarosan kezelésbe venni. S nekem meg éppen csak egy szimpla baltám van. A gyilkosság logisztikájának pszichológiája ez. A gyilkost annyira rémisztőnek találjuk, amennyire hatékonynak.
Ezek az álnok kis teremtmények mindig jobban fel vannak fegyverkezve - észrevetted? Bármit is találsz magadnak - ő untig valami hatásosabbat fog előhúzni, akármennyire logikátlan is. Chucky drasztikusan drámai elfajzott arccal, ironikusan marha nagy acéléles konyhakésével azonban nem hadonászik bénán…
V./XI. A nagyszerű kezdetek - a komikum átcsap mélysötét szatírába: A lélek vándorlása a gyilkos babába - Charles Lee Ray
Az első és legfontosabb, hogy megértsük Chucky jelenségét, az a története, ami a lélekvándorlás és a sorozatgyilkosság hátborzongató ötvözete. Ez már önmagában is adhat okot a "fullon komikus" érzetre, hiszen a gonosz egy babában él tovább – de ez a komikum valójában egy mélysötét, szatirikus él, amely azt sugallja, hogy a gonosz halhatatlan.
Charles Lee Ray, a "Lakeshore Strangler": Mielőtt Chucky babává vált volna, egy hírhedt sorozatgyilkos, Charles Lee Ray lakozott benne. Ray egy kegyetlen és rendkívül veszélyes bűnöző volt, akit a média a "Lakeshore Strangler" néven ismert. Egy rendőrségi tűzharc során, miután lelőtték, játékboltba menekült.
A Vodoo Rituálé: Halálos sebeivel küszködve, Ray – aki jártas volt a vodoo sötét művészetében – elmondott egy varázslatot, amivel a lelkét áthelyezte az első kéznél lévő tárgyba. Ez pedig egy "Good Guy" nevű, divatos, beszélő fiúbaba volt. Ez a pillanat nemcsak a karakter eredetét határozza meg, hanem egyben egy komor, mélysötét valósághű megjegyzés is a halhatatlanság, vagyis inkább a gonoszság továbbélésének abszurditására. Hiszen ki gondolná, hogy a legártatlanabb tárgy is rejthet olyan borzalmat?
A film azt üzeni, hogy a gonoszság olyan fundamentális erő, amit még a halál sem tud megsemmisíteni. A lélek vándorol, a gonosz pedig új testet keres. A gonosz nem valahol messze van, a fekete mágia által benne van azokban a dolgokban, amelyek a legközelebb állnak hozzánk.
VI/XI. Újfent összeeresztettem a fikciót a valósággal - a Valóság és a Fikció morbid keveréke:
A film készítőit (Don Mancini író, Tom Holland rendező) állítólag több forrás is inspirálta, ami maga a bizarr valóság és fikció tökéletes házassága.
1. Az egyik ilyen egy valós eset volt, ami az 1980-as években zajlott, amikor egy nő azt állította, hogy egy babát birtokolt, ami magától mozog, és üzeneteket hagy. Ezt a babát Robert the Dollnak hívták, és állítólagosan valós, paranormális események fűződtek hozzá – egyfajta bizarr valóságalap Chuckyhoz. Ez a tény önmagában is felborzolja a lelket, hiszen a film nem a képzelet szüleménye, hanem a valóság legfélelmetesebb rejtélyeiből merít. A horrorfilmek pszichológiája éppen ebben rejlik: meggyőznek minket arról, hogy a legvadabb fantáziák is a valóságon alapulnak, ami egyfajta elmozdulást hoz létre a pszichénkben.
2. Emellett a "My Buddy" nevű népszerű játékbaba is inspirációt adott a "Good Guy" babához, ami a kontrasztot adja: egy barátságos játékból válik a tökéletes rémálom. Ez a szatirikus kettősség teszi Chucky karakterét annyira érdekfeszítővé és bizarrul humorossá.
3. Charles Lee Ray nevét pedig két valódi, hírhedt amerikai sorozatgyilkos nevéből "gyúrták" össze: Charles Manson (a hírhedt szektás vezető) és Lee Harvey Oswald (JFK feltételezett gyilkosa) – ez egy apró, ám annál szaftosabb utalás a valós gonoszságra. A film alkotói nemcsak a történetbe, hanem a karakter nevébe is beépítették a valós gonoszságot, mintha ezzel azt sugallnák, hogy a gyilkosok öröksége nem hal meg, hanem egy babában él tovább. Ez a popkulturális kannibalizmus is egyfajta morbid vicc: a halál és a hírnév egyaránt eladhatók.
Hát köszi, hogy újfent Velem tartottál - máskor is tegyél így!
Creepy Woods, Gyerekjáték 1988 - Childs Play
Tovább csak elszánt rajongóknak!
VII./XI. A Chucky-filmek népszerűsége
A filmkészítők nemcsak meséltek egy történetet, hanem egy gonosz, szatirikus tükröt tartottak a valóság elé. Ha mögé tekintek, akkor megállapítom, hogy Chucky az a fajta alapkoncepció, amely sokkolóan eredeti és a gyermeki ártatlanság perverziója. Sokat nevetgéltem egyes szituációkon, de végeredményben én is becsinálok Tőle. Végülis a baba imagine éles kontrasztban áll a brutális, vérszomjas valósággal. Ez a gyermeki ártatlanság és a halálos gonoszság keveredése alapvetően nyugtalanító és magával ragadó. Oké, értem én ezt is. Egy ilyen kontraszt az, ami miatt az ember éjszaka, a takaró alatt is gondolkodik azon, vajon a plüssmacija tényleg csak egy plüssmacika-e. És van-e a párnája alatt egy kis bárd. Ez a fajta „alattomos” félelem sokkal tovább él, mint egy jumpscare, mert beszivárog a mindennapokba, és megkérdőjelezi a legbiztonságosabbnak hitt tárgyaink ártatlanságát.
VIII./XI. Chucky: A Baba, Akinek Lelkét A Pénz Formálta – Az Elvetett Szörnyeteg Gyermekszemélyisége
1. A Műanyag Testbe Zárt Lélek Vándorlása: Kezdeti Ötletek és a Vudu Átka
Elképzelhető, hogy a hollywoodi stúdiók már a '80-as években is azon versengtek, ki tud vérgőzösebb címet adni egy filmnek, de a jelek szerint Spielberg még a horror műfajában is képes volt 'leelőzni' egy címmel: 'Elem nélkül nem megy'...hát, talán Charles Lee Raynek sem ment volna, - de Ő inkább a vérre szavazott, mintsem a telepes ceruzaelemekre, ha már a halál szélén állt! A Véres Pajtás sokkal inkább az ő stílusa, nem igaz?
Don Mancini eredeti ötlete valóban zseniális és gyomorforgató volt, mert sokkal közelebb áll ahhoz a gyermeki pszichéhez, ami a valóságban is ott rejtőzik bennünk, és amitől mi, felnőttek rettegünk: az a kontrollálatlan, ártatlannak tűnő gyermeki kegyetlenség. Gondoljunk csak bele, mennyire más dimenzióba emelkedett volna a horror, ha egy baba a gyerek legrejtettebb, sötét vágyainak manifesztációjává válik, és csupán a 'nem szimpatikus' embereket gyilkolja?! A valóságban is attól rettegünk a legjobban, ha egy gyerek kezei koszolódnak be vérrel, ha az ártatlanság maszkja mögött hideg, kegyetlen logikával operáló gonosz rejtőzik.
Ez a koncepció egyenesen a mélysötét, torz emberi psziché legkényelmetlenebb szegleteit piszkálta volna. Ahol a vérszerződés nem csak a játék része, hanem a lélek sötét alkujának pecsétje. A vadállat nem születik, hanem nevelkedik – vagy ebben az esetben, a gyermek ártatlan kezéből ébred fel.
2. Az Alkalmazkodás Kényszere: A Pénz Útja a Gonosz Lelkekhez
David Kirschner figyelmét megvásárolta a forgatókönyv, s Ő úgy gondolta, hogy a babának személyiséget kell adni: emiatt szőtték bele a történetbe, hogy Charles Lee Ray, a fojtogatós gyilkos lelke vudu mágia segítségével beleköltözik.
Íme a hollywoodi stúdiók zsenialitása: ha valami túl 'művészien' horrorisztikus és pszichológiailag mély, gyorsan be kell pakolni egy jól ismert, 'fogható' sablonba. Hiszen mi is ijesztőbb egy ismeretlen gyermeki gonosznál? Hát persze, hogy egy véletlenül babába ragadt szériagyilkos, vuduzó felnőtt.
A pénz és a kommersz elvárás persze mindig ki tudja hozni a legjobbat egy művész eredeti víziójából, nem igaz? A gonosz lelke is csak akkor tud megmaradni, ha egy tőkeerős stúdió garantálja a továbbélését. Igen, az ismeretlentől való rettegés az emberiség egyik legősibb félelme, és Mancini eredeti koncepciója tökéletesen kihasználta volna ezt a pszichológiai mélységet. Azonban az is igaz, hogy a személyiség, még ha egy sorozatgyilkosé is, képes ikonikussá tenni egy karaktert.
Charles Lee Ray gyilkos, arrogáns, vulgáris és hihetetlenül cinikus karaktere adott egy olyan bizarr szaftot Chuckynak, ami megkülönböztette a többi lélektelen 'rémtől'. A véletlen szerencse, vagy inkább a gonosz furcsa logikája vette át az irányítást: a kompromisszum nem tette tönkre, hanem egyedi, hátborzongatóan szórakoztató ikonná kovácsolta a gyilkos babát! Ahol a komikus test a legbrutálisabb lélek börtönévé válik – ez a kontraszt a pszichológiai paradoxon maga.
IX./XI. Chucky élethű tulajdonságai
1. Chucky humora - A Gyilkos Kacaj, Mely A Lelkünkbe Mar
Bár egy babáról van szó, Chucky rendkívül karakteres. Nem csak gyilkol, hanem gúnyolódik, káromkodik, viccelődik, és tele van cinikus, sötét humorral. Ez a személyiség teszi őt sokkal többé, mint egy puszta gyilkológép. Én nem állítom azt, hogy Chucky horror-humor érzékiségétől szétterülök, hanyatt vetve magamat az ágyamon röhögtömben. Na de, a szinkronhangja - az tisztességesen odacsap a falhoz! Nagyon nagy felelősséggel teljesít pozitívan, igen sok plusz életet lehel a babába. A karakter elvetemült személyiségét és fullon komikus, ám kegyetlen kisugárzását Brad Dourif (és a magyar szinkron esetében számos kiváló színész) hangja adja vissza. Az Ő orgánuma az, ami a műanyag testbe zárja a tiszta gonoszságot, és a leghétköznapibb mondatokat is vérfagyasztó fenyegetéssé változtatja. A hangja adja meg azt a plusz életet, ami nélkül Chucky csupán egy mozgó baba lenne, de így válik egy ikonikus horrorfigurává, akinek minden cinikus gúnyolódása precízen célba talál. A hang, amely életre keltheti a rémet, s a rejtett gonoszságot a fülekbe súgja, az a legveszélyesebb fegyver a sötétben.
2. Chucky "dögös" szembetapadó külleme - Amikor a cuki vörös terrorrá változik
Na és a szexis körültekintéssel megválasztott színű haja - komolyan vágyam támadt arra, hogy beletúrjak - ja, nem, annyira nem. Na meg persze a pofiján lévő, némelyik egymást is keresztező varrott vágásaival, - igazi hentes végezhette preparációval - miért ne lehetne ilyen ízlésesen kecsegtető vonásokkal feldobni valakit a valóságban is? Melyik az eredetibb? A texasi bőrből varrott pofikája, vagy Chucky összekaszabolt arca?
Amúgy az ő arca a gonosz önmagát torzító útját mutatja be, ahol minden seb egy újabb gyilkosság emléke. Minden vágás egy történet, és így az arcán a pokol történelme olvasható.
Chucky vigyora - amit mindenképpen le kell fotózni és az ágyad fölött húzódó plafonodra kell, hogy kiragassz - biztosíthatlak, hogy álmodban még Freddy Krueger is meglátogat Téged és kezelésbe vesz, amit soha többé nem felejtesz el. Ha ilyen élményeket akarsz, és igazán érzed, hogy valami b*romira hiányzik Neked, akkor vesd alá magad a Chucky-filmeknek bátran! :P
X./XI. Háttérinformációk
1. Kinek az agyszüleménye Chucky, és mi inspirálta a Sátáni Játékbabát?
Chucky, ez a miniatűr rémálom Don Mancini agyszüleménye! Ő alkotta meg a karaktert és írta a forgatókönyvét az eredeti, 1988-as Gyerekjáték (Child's Play) című filmhez. Az ötlet abból a félelemből fakadt, hogy a marketing és a fogyasztói társadalom milyen hatással van a gyerekekre. Mancini eredetileg azt akarta, hogy Ő egy olyan baba legyen, akinek a lelke magától fejlődik ki gonosszá, a fogyasztói kultúra szörnyű melléktermékeként.
Eredetileg a "buddy doll" (babapajtás) koncepcióból indult ki, ami abban az időben nagyon népszerű volt, és ezt fordította ki egy szörnyű paródiává. Az inspirációhoz hozzájárultak a My Buddy babák, amik akkoriban divatosak voltak, és a Zuni bábu a Trilogy of Terror című filmből, ami egy afrikai szellem által megszállt, gyilkos báburól szólt.
A valóságban is gyakran abból születnek a legbetegebb rémek, amik a legártatlanabbnak tűnnek. Egy mosolygós arc mögött gyakran lapul a legmocskosabb titok. Különösen igaz ez a játékboltokban...
A gondolat, mint egy vérző seb, mélyen a tudatba vésődik, és onnan lassan, de könyörtelenül terjeszti a fertőzést, míg az egész lényegünket át nem hatja.
2. Ki felelős Chucky kinézetéért, és mi a munkássága?
Chucky ikonikus kinézetéért, beleértve a csíkos pulóverét és a vörös haját, Kevin Yagher felelt, aki a filmek speciális effektjeiért és a bábok tervezéséért volt felelős. Yagher egy igazi zseni a maszkmesterségben és animatronikában. Ő volt az, aki életre keltette Chuckyt, mozgó szemekkel, beszélő szájjal és fenyegető arckifejezésekkel.
Különlegessége abban rejlett, hogy képes volt a legapróbb részletekbe menően kidolgozni a bábokat, így ez a baba minden egyes filmben képes volt hitelesen gonosznak tűnni.
Yagher munkássága azonban nem állt meg Chuckynál! Olyan híres horrorfilmekhez készített speciális effekteket és sminkeket, mint a Rémálom az Elm utcában-sorozat (ő volt felelős Freddy Krueger sminkjéért!), a Péntek 13.-sorozat, és számos más horrorklasszikus. Számtalan szörnyeteget és rémálmot álmodott már vászonra. Igen, Chucky ruházatáért is ő felelt, hiszen az elengedhetetlen része volt a baba karakterének, a "jófiú" baba imázsának kifordításához. A művész legszebb alkotása néha az a szörnyeteg, amit a sötétségből hív elő. Főleg, ha jól megfizetik érte. A lélek legsötétebb bugyrai néha a legfényesebb elmében rejtőznek, mint a mérgező gomba, mely a gazdag, termékeny talajban nő.
3. Miért vannak Chucky arcán varrattal bevont vágások, amelyek némelyike groteszk humor?
A Chucky arcán lévő varratok és vágások a Gyilkos Chucky menyasszonya (Bride of Chucky) című filmben jelentek meg először (1998). A történet szerint Tiffany, Chucky egykori szerelme és bűntársa, miután megtudja, hogy Chucky nem akarja Őt feleségül venni, dühében összevagdosta annak arcát, majd újra összevarrta. Ez a "sebhelyes" kinézet vált Chucky új, ikonikus megjelenésévé, ami sokkal fenyegetőbbé és egyben groteszkebbé tette. A vágások nem csupán a brutalitás jelei: a "groteszk humor" abban rejlik, hogy Chucky ezt a "sebhelyes" arcot egyfajta "kitüntetésként" viseli. Büszke rá, hiszen ez a "sebesült" állapot emlékezteti őt a dühre, az árulásra és a bosszúra, ami hajtja. Sőt, ettől még ördögibbnek és ellenállhatatlanabbnak érzi magát.
Ez a kinézet egyben a slasher filmek klasszikus szörnyeinek, mint például Freddy Kruegernek vagy Jason Voorheesnak, a sebhelyes, felismerhetetlen arcát is idézi, de Chucky esetében ez mégis egyfajta morbid szépséggé válik.
A szerelem néha a legpusztítóbb gyilkos. Különösen, ha egy sorozatgyilkos és egy pszichopata baba között lobban lángra. Inkább maradj egyedül...
A torz szépség gyakran az igazság legélesebb tükre, melyben a lélek mélyén rejlő szörnyetegek szimfóniája visszhangzik.
XI.XI. Mik Chucky gyengeségei? - Recept a gyilkos babák lekaszabolásához!
1./6. A "Jófiú" babateste: A legnagyobb gyengesége maga a baba teste, amibe Charles Lee Ray lelke szorult. Ez a test véges erővel bír, és könnyen sérül. Míg egy embert nehezebb megölni, egy baba teste sokkal sebezhetőbb a fizikai sérülésekkel szemben.
2./6. Voodo átok: A legelső filmekben Chucky ereje a voodoo mágiából származik, ami egyben a bukását is okozhatja. Ahhoz, hogy végleg elpusztuljon, a szívét kell eltalálni, vagy a báb testét kell megsemmisíteni. Chucky ereje a voodoo mágiából származik, ami egyben a pusztulásának záloga is! Ez a mitikus elem adja a filmeknek azt a plusz réteget, ami túlmutat a puszta fizikai terroron. A szív eltalálása vagy a báb testének megsemmisítése nem csak fizikai aktus, hanem egyfajta rituális tisztogatás, ami visszautal a gonosz eredetére. A legősibb mágia adta az életet, és a legősibb mágia veheti is el azt, mert a sötét erőkkel való játék sosem marad következmények nélkül, és a varázslat maga is válhat a gyilkos fegyverré. Ez egy hidegrázós igazság, ami a valóságban is megfigyelhető: minden hatalomnak ára van, és minden erőnek van gyenge pontja. A gonosz is csak egy rossz üzletet kötött.
3./6. Tűz: Gyakran a tűz az, ami a legnehezebb helyzetbe hozza Chucky-t, hiszen a műanyag teste könnyen olvad. A tűz a fizikai megsemmisülés klasszikus eszköze a horrorfilmekben, Chucky esetében pedig különösen hatékony.
4./6. Visszatérés a kezdetekhez: Ahhoz, hogy Chucky végleg meghaljon, gyakran vissza kell térnie a forráshoz – Charles Lee Ray halálának helyére, vagy az eredeti babához, amiben a lelke először megtestesült. Chuckyt, akárcsak a valódi gyilkosokat, visszahúzza a múltja, a bűntett helyszíne, vagy az a pont, ahol a gonoszsága megszületett. Ahol a lélek először megtestesült, ott bomolhat fel végleg is. A gonoszság sosem szökhet meg gyökerétől, mert a sors, mint egy láthatatlan lánc, visszahúzza oda, ahol a bűn először vért szívott. Ez a végzetszerű visszatérés adja a történetnek a tragikus mélységét és a borzongató hitelességét
5./6. A "jófiú" márka: Az "jó fiú" babatest, amiben lakozik, nem bírja a drasztikus sérüléseket, darabokra eshet. Bár képes a lelkét átvinni egyik testből a másikba, a folyamat időigényes és veszélyes.
6./6. A lélekátvitel szabályai: Bár Chucky mestere a lélekátvitelnek, ennek is vannak szabályai. Időnként egy bizonyos időn belül át kell vinnie a lelkét egy emberi testbe, különben örökre a baba testében reked. A legsötétebb mágia is csak addig adhat hatalmat, amíg a szabályokat betartják, mert a szabad akarat ára a lélek végtelen börtöne lehet.
Ez az állandó idő elleni versenyfutás adja a Chucky-filmek drámai feszültségét, és rávilágít arra, hogy még a leggonoszabb teremtmények sem szabadok teljesen – ők is a saját maguk által teremtett szabályok rabjai. A legkisebb teremtmény is sebezhetővé válik, ha megtalálod a megfelelő pontot, ahol a csápok elérik a húsát. Főleg, ha egy kigyúrt izomember a közelben van. A legerősebb lánc is csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme, mely a sötétségben, észrevétlenül bomlik, míg el nem jön a pillanat, amikor elszakad.
Creepy Woods: Gyerekjáték (1988 )- Child's Play
79 Gyerekjáték (1988)
Egy kisfiúnak, Andy-nek nagyon megtetszik a játékbolt kirakatában Chucky, amit szülei meg is vesznek neki. A kedves arcú születésnapi ajándékban azonban hamarosan feléled a... több»
Szereplők: Brad Dourif, Chris Sarandon, Catherine Hicks, Alex Vincent, Tommy Swerdlow
