Előrebocsátom, hogy nem értek a sporthoz. Illetve annyit, mint egy átlagnéző. Véleményem szerint egy sportfilm mindig nagy rizikó. Adott sportág köré olyan sztorit írni, mely egybeolvad vele és működőképes, nem egyszerű feladat. Továbbá más országokban bemutatni és várni, hogy sikert érjen el, pláne.
Amikor hazánkban megjelent a film, már a kosárlabda elég közismert volt, és nem az iskolai dobálgatásokra gondolok. Viszont az NBA közvetítések nem voltak elérhetők. Nagyjából pár korabeli német műholdas televízió (RTL, SAT1, DSF) foglalkozott csak a témával, magazinműsor keretein belül. Viszont volt - lengyel piacról vásárolt - Chicago Bulls-pólóm és tudtuk az osztálytársaimmal, hogy ki az a Michael Jordan. De ennyi. Nekem bőven elég volt, hogy rátapadjak a képernyőre a hazai HBO-s filmbemutató idején. Majd leadták még kétszer, ami a szokásos volt. Három bemutatás, majd pár hónap múlva újra három alkalommal. Ment is VHS szalagra a film. Tehát elmondhatjuk, hogy többszörnézős.
Ezek után ha akarnék, sem tudnék bármilyen negatívumot írni a filmről. Whoopi Goldberg ebben a filmben is tökéletes színészetet mutatott be. A nagyszájú, hangos, minden lében kanál, nyughatatlan, lokálpatrióta sportrajongó, kinek kisujjában van - kedvenc csapata - a New York Knicks, meglepetésszerű lehetőséget kap Vad Billtől - kit Frank Langella alakít -, hogy kezdjen valamit a csapattal, mely mélyrepülésben szántja a padlót az eredményeit illetően. Mindennek oka van. A nézőszám és a bevétel növelése a szent cél. Ebben nincs is semmi különleges. Ám Bill üzletember és más csúnya tervei is vannak a csapat jövőjét illetően.
A történet kiválóságát jellemzi, hogy a kezdeti nehézségek lassú megoldásához természetesen a csapattagok is fontosak, ahol Eddie hihetetlen érzékkel rendet tesz. Beépíti az utcai kosármeccsek tapasztalatait, sőt szembesíti az eleinte hatalmas egókat, hogy ne felejtsék, hol kezdték. Elhunyt férje volt a hajtóerő, ki szívén viselte az utcagyerekek sportra való nevelését. Ritka az ennyire kiegyensúlyozott vígjáték, ahol a humor és a poénok mellett erősen jelen vannak az egyszerű emberek, a szurkolók, hisz nélkülük nincs sport, nincs csapat, nincs semmi. Epikus, hogy Dennis Farina, aki a New York Knicks előző edzőjét játszotta, a végső összecsapásban az ellenfél csapatának edzőjeként jelenik meg. Hibátlan színészete minden filmjében ott van. Itt nemkülönben.
A magyar szinkron annyira rendben van, hogy egy szavam sincs. Kocsis Mariann hangja elválaszthatatlan Whoopi Goldbergtől.
Külön dicséret a rendezőnek. Steve Rash hibátlan munkát végzett. Megvolt a hangulata a sportnak, és a sporton kívüli civil világnak. Mégis sikerült a két pólust egyensúlyban tartania, mely kiváló filmet eredményezett. Megy is a kedvencek közé.
