Hát nem. A sírig tartó hű szerelmet még kis rábeszéléssel egy jó filmben elfogadom, de a síron túli már nem megy. Ezzel az egész film értelmét veszti, és kifejezetten idegesítő, dacára a főszereplő sztároknak. Értem én, hogy másik kultúra, de egy majd négy órás filmben érzelmileg azonosulni egy szemmel láthatóan pszichés problémával élő, és egy gyepes agyú, makacs, szívtelen emberrel nagyon nehéz. Nekem nem is sikerült. Ráadásul a másik három párhuzamos szerelmecske egyike éppen arról szól, hogy egy idő után fel kell adni az özvegyi fátyolt, és meg kell próbálni új életet kezdeni. Ez volt a legjobban élvezhető szála a filmnek. A másik két hisztis leány problémái nem nagyon hatottak meg. Ami Anupam Kher történetét illeti, tudom, hogy nem kéne (más kultúra), de engem zavarnak a pofonok, és az ütlegek akkor is, ha a szerelem kifejezésére alkalmazzák.
De hogy valami jót is írjak, a közepén a báli jelenet nagyon jó volt. Csodás táncok, egy fantasztikusan kinéző Shah Rukh, elementáris zene.
Hát nem. A sírig tartó hű szerelmet még kis rábeszéléssel egy jó filmben elfogadom, de a síron túli már nem megy. Ezzel az egész film értelmét veszti, és kifejezetten idegesítő, dacára a főszereplő sztároknak. Értem én, hogy másik kultúra, de egy majd négy órás filmben érzelmileg azonosulni egy szemmel láthatóan pszichés problémával élő, és egy gyepes agyú, makacs, szívtelen emberrel nagyon nehéz. Nekem nem is sikerült. Ráadásul a másik három párhuzamos szerelmecske egyike éppen arról szól, hogy egy idő után fel kell adni az özvegyi fátyolt, és meg kell próbálni új életet kezdeni. Ez volt a legjobban élvezhető szála a filmnek. A másik két hisztis leány problémái nem nagyon hatottak meg. Ami Anupam Kher történetét illeti, tudom, hogy nem kéne (más kultúra), de engem zavarnak a pofonok, és az ütlegek akkor is, ha a szerelem kifejezésére alkalmazzák. De hogy valami jót is írjak, a közepén a báli jelenet nagyon jó volt. Csodás táncok, egy fantasztikusan kinéző Shah Rukh, elementáris zene.