A Marley meg én egy csodálatos családtörténet, amelynek középpontjában Marley, a rosszcsont kiskutya áll, akinek életén keresztül végigkövethetjük a fiatal házaspár első együtt töltött éveit, a karrierépítést, amikor eltervezik, hogy kisbabát szeretnének és amikor sorra születnek meg az utódok. E közben a szeleburdi kiskutya, aki már a film elején is megajándékozza a nézőt számos viccesebbnél-viccesebb jelenettel, szépen lassan felnő a gyerekekkel együtt. A komédia világának királya és királynője: Owen Wilson és Jennifer Aniston harmonikus együttműködésben hozzák azokat a hullámvölgyeket, amelyek egy család (egy házaspár) életében bekövetkeznek. Néha egészen megdöbbentő, hogy hogyan tudnak egy kutyát felkészíteni arra, hogy "alakítása" hiteles legyen egy filmben. Hiszen hány olyan kutyás film van, amelyben a kis állatok szinte lesöprik ember szereplőtársaikat a filmvászonról. A Marley-t megformáló kutyusok (amennyire tudom három kutya játszotta a szerepet) is nagyon ügyesen hozták azt a figurát, amelyet éppen a történet megkövetelt: a bajkeverőt, a szeleburdit, a vigasztalót. Ehhez csak gratulálni tudok az idomároknak és az állatgondozóknak, akik nélkül ezek a filmek nem lennének ilyen fantasztikusak. A film zárójelenete az egyik legmeghatóbb képsor, amelyet filmben láttam, a zsebkendőket garantáltan oda kell készíteni a tv mellé. Akinek tetszett a film, annak javaslom a regényt is elolvasásra, mert abban még több Marley-hoz kapcsolódó sziporkának lehet a részese.
A Marley meg én egy csodálatos családtörténet, amelynek középpontjában Marley, a rosszcsont kiskutya áll, akinek életén keresztül végigkövethetjük a fiatal házaspár első együtt töltött éveit, a karrierépítést, amikor eltervezik, hogy kisbabát szeretnének és amikor sorra születnek meg az utódok. E közben a szeleburdi kiskutya, aki már a film elején is megajándékozza a nézőt számos viccesebbnél-viccesebb jelenettel, szépen lassan felnő a gyerekekkel együtt. A komédia világának királya és királynője: Owen Wilson és Jennifer Aniston harmonikus együttműködésben hozzák azokat a hullámvölgyeket, amelyek egy család (egy házaspár) életében bekövetkeznek. Néha egészen megdöbbentő, hogy hogyan tudnak egy kutyát felkészíteni arra, hogy "alakítása" hiteles legyen egy filmben. Hiszen hány olyan kutyás film van, amelyben a kis állatok szinte lesöprik ember szereplőtársaikat a filmvászonról. A Marley-t megformáló kutyusok (amennyire tudom három kutya játszotta a szerepet) is nagyon ügyesen hozták azt a figurát, amelyet éppen a történet megkövetelt: a bajkeverőt, a szeleburdit, a vigasztalót. Ehhez csak gratulálni tudok az idomároknak és az állatgondozóknak, akik nélkül ezek a filmek nem lennének ilyen fantasztikusak. A film zárójelenete az egyik legmeghatóbb képsor, amelyet filmben láttam, a zsebkendőket garantáltan oda kell készíteni a tv mellé. Akinek tetszett a film, annak javaslom a regényt is elolvasásra, mert abban még több Marley-hoz kapcsolódó sziporkának lehet a részese.