Ma, egy csendes vasárnapon úgy döntöttem, megnézek egy nyolcvanas évekbeli, klasszikussá vált filmet. A választásom az 1988-as, The Nest címűre esett. A sztori nem túl bonyolult, szóval megértése még az ebéd utáni teli hassal sem volt nehéz. Az egyértelmű volt már néhány perc után, hogy a színészek nem az a szint, akik minden évben az Oscar-díjra hajtanának.
Terence H. Winkless, a rendező egy egyszerű alaphelyzetet állított fel. Egy csendes New-England-i szigeten járunk, ahol a megszokott, érdekes karakterek élnek. A lelkes, minden lében kanál zsaru, Tarbell (Franc Luz), a korrupt polgármester, Johnson (Robert Lansing), a falu bogaras bogárirtója, Homeros (Stephen Davies) és a kezdés után nem sokkal a szigetre érkező, szigorú Johnson Los Angelesben élő lánya, aki nem mellesleg a seriff gyermekkori szerelme volt, Elizabeth (Lisa Langlois).
Na mármost az alapszitu adott. Elszaporodtak a csótányok. Mindenhol ott vannak, a seriff kávéjában, a hamburgerben, a könyvtárból hozott könyvlapok között, a wc-ben, és úgy mellesleg a sziget minden pontján. Majd miután Elizabeth ahogy csatangol a szigeten, és talál egy kutyát a seriffel egyetemben, ami rendesen szét van szabdalva, hőseink hegyi oroszlánra (puma) gyanakodnak, pedig a megoldás a lábuk előtt hever, ami nekem még nézőként is kicsit fura, hiszen ha az lett volna, nem hagyja ott a félig lerágott tetemet. Na mindegy.
Eközben megérkezik a szigetre a fura doktornő, aki elismert bogárspecialistának számít a világon, Dr. Morgan Hubbard (Terri Treas) , akinek már a szeme sem áll jól. Persze az ökokatasztrófáról a jó öreg Johnson polgármester tehet, aki egy titkos céget üzemeltetett a sziget egyik eldugott sarkában, amiről a lakók sem sokat tudtak. Tehát a lényeg, felveszik a harcot a csótányokkal, ki így, ki úgy. De azért szép lassan a kedvesnek éppen nem mondható mutáns csótányok elkezdik eszegetni a szigetlakókat.
A helyzet fokozódik, eközben azért néhány (mai szemmel) vicces jelenet is képernyőre kerül, például a kis eyecandy lány, akinek állandóan walkman van a fülén, felviszi főbérlőjének a kaját az ágyba, persze előtte azért leejti a szőnyegre, de kaján vigyorral az arcán odaadja Mrs. Penningtonnak (Diana Bellamy), majd a tükör előtt szépítkezni kezd. A mama eszi a szendvicset, a csótányok eszik lassan a mamát, a kis eyecandy zenét hallgatva nézegeti magát a tükörben. A kissé koszos étterem tulajdonos, Church (Jeff Winkless) a szemétbe ejt valamit, pechjére, mert mikor a konténerbe beleugrik, éhes mutánsaink hamar megeszik vacsorára, vagy éppen desszertként.
Eközben a seriff, Homéros, Elizabeth és a fura doktornő is harcol a bogarak ellen, de mire kitalálják, hogyan győzzék le őket, a csótányok az áramfejlesztő kábeleket is elrágják, így hőseink sötétben kénytelenek harcolni. A sablonos szerelmi szál, a becsempészett testhorror, a nem túl acélos színészek és a nyolcvanas évek hangulata mind-mind jelen vannak a filmben, amit én nem bánok, kellemes nosztalgiával bír. Mondjuk az emberi testűvé, előbb macskává változó szuper csótányok, akik lelopják a DNS-láncunkat, kissé megmosolyogtatók, sőt a filmvégi szörny már úgy néz ki, mint gyermekkorunk hétfejű sárkánya, de ez sem tántorít el attól, hogy kimondjam, nem egy rossz mozi ez. A maga gyermeteg hibáival és a nem túl acélos sztorival együtt sem.
A regényt, ami Eli Cantor írt, amiből az adaptáció készült, sajnos nem olvastam, de a film után kedvet kaptam hozzá. De csak akkor, ha a könyv lapjai között nem lapulnak csótányok. Egyszóval. Én jól szórakoztam ezen a filmen, amit az elején így mutattak be: "A Hungarovideo bemutatja A fészek című fantasztikus horror-komédiát". Na ugye? Itt már baj nem lehet.
57 A fészek (1988)
Egy biológiai kísérlet baljós fordulatot vesz, amikor emberevő csótányok szállnak meg és terrorizálnak egy New England-i békés halászfalut, lemészárolva a lakosságot. A... több»
Szereplők: Lisa Langlois, Robert Lansing, Franc Luz, Terri Treas, Stephen Davies
