Jómagam kimondottan kedvelem a – főleg a 80-as években készített – úgynevezett eurohorrorokat, azon belül is az olasz földről származókat. Rengeteg nagynevű rendezőt ismerhettem meg ebből a korszakból, többek közt jelen filmünk rendezőjét, Fulcit is ide sorolnám. Talán az első eurohorrorok közt láthattam annak idején először jelen filmünket, ami már akkor mély nyomot hagyott bennem elsősorban a kegyetlen brutalitása miatt, illetve azzal a komor és sötét atmoszférájával, ami az egész filmet belengi. Sok-sok évvel az első megtekintése, és jó pár klasszikusnak nevezhető eurohorror után ismét elővettem A pokol hét kapuja című Fulci filmet, ami azóta szerencsére itthon is beszerezhetővé vált az Ultrafilm kiadó jóvoltából, és finoman szólva nem voltam annyira elragadtatva a végeredménytől.
Sok helyen olvastam már, hogy sokan ezt a filmet tartják Fulci egyik legjobb alkotásának. Ezzel személy szerint messze nem értek egyet, persze mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, melyik Fulci film volt számára az, amit a legjobbá avanzsálhat. Számomra két igencsak fontosnak vélhető dolog miatt nem sorolnám a filmet a jobban sikerült Fulci filmek közé, bár lehet, hogy inkább csak egy dolog miatt, az pedig, hogy többször éreztem, hogy van egy egészen pofás kis történet a készítők kezében, de valahogy nem tudják a filmbéli cselekményeket úgy összefogni, hogy ne essen többször is szét a történet. Ez engem végtelenül bosszantott, hisz a film atmoszférája pokoli jó, és kimondottan jól állnak neki a sok esetben tetten érhető Lovecraft-i hatások. Mikor kicsit kezd a történetszál kicsúszni Fulci kezéből, a jól bevált recepthez nyúl: valami elképesztő kegyetlen és brutális elhalálozásban részesíti filmje egyik szereplőjét, talán ezzel akarja sokkolni a nézőt, és lehet, hogy így akarja elérni azt, hogy a film története – ha már néhol elkallódik – inkább a kegyetlenségre összpontosítson. Tehát kegyetlenkedésből itt sem fogunk hiányt szenvedni, bár azért szerintem az egy évvel ezelőtti filmje, A zombik városa e téren kicsivel túl tesz rajta, de ennek a filmnek sincs semmi szégyenkezni valója.
Színészek szempontjából semmi rosszat vagy jót nem írhatok, hozzák az elvártat (vagy akár írhatom azt is, hogy a megszokottat, hisz Fulci több filmjében szerepeltek már egyes színészek). A technikai megjelenítések ismét elég jók voltak (bár nálam e téren még mindig a 79-es Zombi című filmjében alkotott hatalmasat), de nem panaszkodhatunk itt sem. Ami még számomra feltűnt a filmben, hogy talán itt kissé erőtlenebb lett a zene, amit ismét Fabio Frizzi szállít.
Kissé sajnálom jelen filmünket, hisz talán e Fulci filmnek a legjobb a története, de valahogy nem voltak képesek eleget csiszolni rajta.
80 A pokol hét kapuja (1981)
A pokol hét kapuja című film története egy New Orleans-i elhagyott hotelben játszódik, mely sötét titkokat rejt. Kinyílni készül a túlvilág bejárata és amikor új lakók... több»
Szereplők: Catriona MacColl, Gilberto Galimberti, David Warbeck, Cinzia Monreale, Lucio Fulci
