Dario Argento is volt fiatal és pályakezdő. Az első fimje, a L'uccello dalle piume di cristallo, a Kristálytollú madár az Állat-trilógia első része, ami ugyanúgy nem kötődik a másik kettőhöz, mint a két későbbi rész, csak állati motívummal rendelkezik, ezért a találó elnevezés. A forgatókönyv is az ő műve, de itt besegített neki Fredric Brown, ami nagyon jót tett a filmnek. A zeneszerző sem egy kis név, hiszen nem más komponálta a képsorok alá a zenét, mint Ennio Morricone...
Az útkeresés, ami jellemző a giallo nagymesterére, aki még ebben a filmben nem teljesedhetett ki, hiszen itt inkább csak a határait feszegette. Sikerrel, hiszen már erre a filmjére is felkapták fejüket a kritikusok és a nézők egyaránt...
Persze Argento már itt is próbálgatja az oroszlánkörmeit, hiszen sok mindenben szembemegy a megszokott filmes klisékkel, formákkal. Argentónak a gyilkosság maga a művészet, amire - mint itt, jelen esetben is - sok művében utalást tesz. Perverzek, mutogatósok, transzvesztiták és véres gyilkosságok. Argento ízlelgeti a filmezés örömeit, feszegeti a határokat. De mint majd látjuk, a nyomozás kissé esetleges és erőltetett, önmaga paródiája is egyben.
De hogy értsük is, miről beszélek, röviden a sztoriról...
A huzamosabb ideje Rómában élő amerikai író, Sam Dalmas (Tony Musante) szemtanúja lesz egy elegáns galériában egy gyilkossági kísérletnek. Megzavarja a gyilkost, akinek így a tette nem sikerül. Már éppen hazautazna, viszont a hatóságok megkérik, amíg a nyomozás tart, maradjon az Örök Városban. Később aztán kiderül, hogy az eset a városban folyó sorozatgyilkosságokhoz tartozó kudarcba fulladt része volt. Egyszóval marad a barátnőjével, a szépséges Juliával (Suzy Kendall), és saját nyomozásba is kezd. Így viszont egyértelmű, hogy ő és a barátnője is a gyilkos látószögébe kerülnek...
Tegyük hozzá, hogy a giallo zsánerek már erőteljesek, bár kiforratlanok voltak, de Argento akkora hatással volt pályatársaira, hogy innentől kezdve nem volt megállás. Mégis, ez inkább egy csavaros krimi, ami a véresebb jelenetekkel megspékelve örömet okozott a keményebb vonalat kultiváló nézőknek is. A karakterek viszont kissé másodlagosak, enyhén szólva is kidolgozatlanok, és érdekes, a film még ezt is simán elbírja, hiszen annyira egységes egészet alkot a film, és szépen, egyenletes tempóban halad, nem lassít, nem gyorsít, de odaszegezi az embert a képernyő elé...
A színek zseniálisak, és a chokerek szinte belerobbanak a képünkbe. Többsíkú point of view, amivel Argento keményen operál, és olyan magától értetődően, mintha már évtizedek óta ezt csinálná. A fiatal Argento játszik velünk, és a hitchcocki hatásokat is simán felhasználja. Az itt felhasznált és mélyen bevésődött hatásokat megtanulva a Sóhajokban teljeskörűen fel is használja...
Krimiként izgalmas, thrillerként felejthetetlen, giallóként pedig mérföldkő.
Ő Dario Argento, az olasz zseni, aki előtt ma is fejet hajtok...
Kedvenc fotelem és egy kis pogácsa (köménymagos). Házi limonádé...
És egy FILM, ami örök klasszikus.
Signor Argento. Grazie di tutto!
73 Kristálytollú madár (1970)
Egy amerikai író Rómában megakadályozza, hogy egy sorozatgyilkos végezzen egy nővel. A férfi úgy dönt, hogy barátnőjével még maradnak kicsit a városban, hogy segítsék a... több»
Szereplők: Tony Musante, Mario Adorf, Enrico Maria Salerno, Suzy Kendall, Eva Renzi
