2022.01.16 13:42 norveeg Olvasottság: <100x
1

Nemrég daráltam le az első évadot. Még nem ülepedett le, hogy pontosan mit is láttam, de megpróbálom összefoglalni

(hogy miről is szól a sorozat: ezt nem fogom itt leírni, de aki nem tudja, könnyen utánaolvashat!)

Először is: noha értékelésnek három csillagot, azaz "átlagos" minősítést adtam, ez a sorozat semmilyen értelemben nem átlagos. Inkább végletesnek mondanám.

Egyrészt ott vannak a versenyzők, akikre nagyon könnyű ráhangolódni, szimpatizálni velük, noha elég nagy a merítés. A szereplők többsége mégis leszakadott régiókból, gettósodott negyedekből érkezik, és nagyon nem vág bele egy átlag magyar ember tapasztalataiba. Persze tudjuk, ismerjük a temérdek amerikai kulturális termék miatt ezt a réteget, de más az, amikor a bőrödön tapasztalod meg a dolgokat. A sorozat egy lépéssel közelebb hozza ezt a kultúrát, köszönhetően talán annak, hogy nincsenek megírt szkriptek (talán még a zsűri is a saját véleményét mondhatja el, ami valódi felfrissülés a hasonló műsorokkal összevetve), sokkal hitelesebbé téve az egész évadot.

A zsűri is egész ütős, ítéleteik belevonnak téged is, biztosan találsz benne olyan tagot, akivel szimpatizálni tudsz, és olyat is, akit ellenszenvesnek találsz. Annak ellenére, hogy egyikük hozzáállásától folyamatosan borsódzott a hátam, azt gondolom, hogy nem igazán történt nagy igazságtalanság a kiesésekben, ami hihetetlenül ritka az ilyen műsorokban, hiszen általában megírt forgatókönyv szerint dolgoznak.

A versenyek viszont: hmm, hát itt már vannak komoly problémáim. Elfogadom, hogy ez az egész az, ami. Mozgás- és testkultúra speciális szemszögből, a feminitás (nem kizárólag) hangsúlyozásával stb., de nekem ez a világ nagyon távoli. Mondom ezt úgy, hogy pl. egy drag race-szel sokkal kevésbé van bajom. Pár epizódot kifejezetten élvezettel fogyaszt el az ember ennek ellenére, de aztán idegesítővé válik a rengeteg önismétlés, a versenykategóriák (versenyfeladatok) egysíkú volta. Sokszor az is zavar, hogy néha úgy tűnik, a zsűri sem tud egyetérteni abban, hogy pontosan mi alapján is kellene értékelni egy-egy performanszot.

Ami a szépség idealizálását illeti: fasizmusra emlékeztető jelenetek (nem nagyon akarok spoilerezni – de fogok –, amikor a versenyzők fogait megvizsgálja a zsűri, kihagyott egyet-kettőt a lélegzetem). Bammeg! Pont ebben, egy ilyen szubkultúrában nem várnék ilyet… de gondolom, nem véletlenül hagyták benne ezeket a dolgokat: így hiteles az egész. Csak hát az esztétikum annyira szubjektív! Nem merném venni a bátorságot, hogy erről véleményt mondjak. Még az uralkodó szépségideál ismeretében sem. Voltak is problémáim a döntéseikkel.

De lényeg a lényeg: húspiac.

Aki szereti a kreativitást, esztétikus testek mozgását nézni, akrobatikát – nekik mindenképp ajánlott. Pszichológiailag is érdekes, a szereplők jelleme, a különböző csoportdinamikák, élettörténetek miatt is (persze ezekről nagyon keveset tudunk csak meg).

Én ilyen volnék. A második évadot mégsem fogom megnézni, egészen biztosan. Még akkor sem, ha bármeddig el tudnám nézni Jameela Jamilt a képernyőn.

Dívák csatáznak csapatokba verődve, és pénznyereményért harcolnak - divat, tánc és kihívások várnak rájuk, ha legendás státuszt szeretnének elérni. több»

1