Mint ahogy az a bevezetőből is sejthető, mostani filmünk nem könnyed kikapcsolódást tartogat. A cselekmény szinte minden felvezetés nélkül ránk szabadítja a borzalmat. Clyde Shelton (Gerald Buttler) egy feltaláló, aki szerető feleségével és imádott kislányával éppen vacsorához készülődik, amikor két betörő ront rájuk. Őt megszúrják, feleségét megölik, kislányát megerőszakolják és megölik, Clyde azonban túléli sérülését. A tragédiából természetesen peres ügy lesz, azonban nem találnak perdöntő bizonyítékokat. Annak ellenére, hogy Nick Rice (Jamie Foxx) ígéretet tesz Clyde-nak, hogy a tetteseket megbünteti, erre nem teljes mértékben kerül sor. Tíz évvel később az egyik elkövetőt méreginjekció általi halálra ítélik, ami nem a megszokott, fájdalommentes halált hozza el. Később a másik gyilkost is megtalálják több darabra vágva. Mint kiderül, Clyde eldöntötte, hogy a maga módján megreformálja az amerikai igazságszolgáltatást.
A két főhősben a két szemben álló fél ölt testet. A polgár és a törvény.
Clyde motivációja az, hogy a tettesek bűnhődjenek és az igazságszolgáltatás a bűnöst ne a helyzet áldozataként kezelje, hanem annak, ami valójában: gyilkos, erőszaktevő.
Nick azonban a törvény. Ő az, akinek a bűnöst a bűnhődés helyére kell juttatnia. Sajnálatos módon a jogi pályán megjelent a versengés. Nem megy bele olyan ügybe, amiben nem teljesen biztos. Nem áll tőle távol, hogy egy nyom megtalálásáért alkut kössön a bűnössel. Fontos számára a jó elítélési-ráta, ugyanakkor, apaként megbukott. Itt még egy kérdést vet fel a film. Egy apának a világot kell megváltoztatnia, hogy családja biztonságban legyen, vagy ott kell lennie velük, amikor csak tud, hogy megvédhesse őket?
Mindkét színész alakítása hiteles. Tetszett, ahogy Nick küzd azzal, hogy mint apa, vagy mint ügyész kezelje a helyzetet. Clyde szinte mindent elveszített, egy valami azonban megmaradt, az esze. Egy nagyon megfontolt ember, minden elsőnek irracionálisnak tűnő tette mögött egy alaposan átgondolt döntés áll, amit az utolsó percekig tartogat a film, fenntartva az érdeklődésünket.
Hogy miért tetszett? Messze több ez mint egy látványos és izgalmas, jól castingolt film. Érződik, hogy a rendező, F. Gary Gray ismeri az emberi igazságérzetet. Az embernek jól esik látni, hogy valaki igenis megfizet tettéért.
2004-ben Lisa Montgomery eszméletvesztésig fojtogatott egy terhes nőt, majd hasából kivágta gyermekét, akit ezt követően hazavitt. A baba csodával határos módon túlélte a megrázkódtatást. Ügyvédei azzal érveltek, hogy mivel nem beszámítható, ezért nem áll készen mentálisan a kivégzésre, Ezért a 2020. decemberére kitűzött kivégzését elhalasztották. Végül 2021. január 13-án méreginjekció által kivégezték. Emberek mentek ki tüntetni, hogy ne végezzék ki, annak ellenére, hogy ő brutálisan gyilkolt. Áldozatnak láttak egy gyilkost a liberális gondolkodású emberek. Az anya, aki értelmetlenül halt meg, mentálisan fel volt készülve arra, hogy az utcán megölik és megfosszák gyermekétől? Egy ilyen kegyetlen embernek megadatik, hogy álomba merülve érje a halál, holott másnak szenvedést okozott? Nem lenne igazságos az azonos mértékű megtorlás? Humánus érvek miatt betiltották az akasztást, a villamosszéket, de az áldozat embertelen kínokat él át.
Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel foglakozik ez az akciójelenetekkel teletűzdelt krimi-thriller, ami után garantáltan nem úgy nézünk majd a törvényeinkre, mint előtte.
