Guy Magar nem tudott túllépni az árnyékon, bár ezzel a témával nem is igen lehet.
Itt van egy videóra gyártott, igen gyenge produkció, amit jóval komolyabban lehetett volna venni, ha mondjuk szimplán csak egy kísértetjárta vagy egy szörnyű átokkal bíró bérházban játszódó, házi videózásra kiadott misztikus történet lenne.
De így, hogy ezt az égbekiáltó szörnyűséget A kukorica gyermekei franchise alapvetően mezővárosi atmoszférájával összekapcsolva próbálták lenyomni a közönség torkán, szerintem eleve egy dekadens semmi született belőle.
Jó, jó, de mi is a sztori?
Mivel egyetlen telefonhívására sem válaszol, így Jamie (Claudette Mink) nevű főszereplőnk a nagyanyjához utazik nebraskai Omahába.
Ám az elhagyatottnak tűnő bérházban két kísértetként feltűnő gyereken kívül senkit sem talál, és az eltűnt nagymama lakásban is csak a kilakoltatásról szóló papirost.
Majd már a későbbiekben persze előbukkan pár kedves lakó, akik aztán a gonosz kukorica által befolyásolt gyerekek „segítségével” hamar el is távoznak az élők sorából.
Jamie nemsokára megtudja, hogy a nagymama régebben egy különös szektában tevékenykedett, de érdekes módon közülük már régen halott mindenki.
A kukoricaföldek misztikusnak mondható atmoszféráját ezúttal egy ódon, kopottas bérházba próbálták meg ügyesen belecsempészni, de már eleve az bosszantóan röhejesnek hat, hogy egy hosszú folyosóval és hatalmas alagsorral rendelkező, lifttel üzemelő, téglaépítésű belvárosi apartman tőszomszédságában egy komplett óriási kukoricamező terüljön el – ahogy ezt a filmben láthatjuk.
Aki netalán vette a fáradságot, és elölről elkezdte nézni a franchise-t, annak hamar feltűnhet, hogy a harmadik részében (Urban Harvest) már elkövettek valami nagyon hasonlót.
Akkor a vidéki koncepciót teljes egészében Chichagóba telepítették, és nagyjából ugyanezt eljátszották egy éppen üres gyárudvarba ültetett kukoricamezővel.
Michael Ironside, mint a Pap, Michael Rogers, mint Stan, és Troy Yorke, mint Jerry Ulrich.
De valahogy mégsem működik.
És a kukorica.
Persze mondanom sem kell, mennyire igazinak tűnő, és meggyőző volt.
Ennél a Revelációt hirdető résznél sem sikerült ez a fajta adaptáció.
Főleg, mivel olyan marhaságokat szuszakoltak bele, mint a (szellem)gyerekeket éjjel-látó készülékkel figyelő szomszéd, vagy a fürdővízbe szórt kukoricaszemekből kihajtott növény vízbe fojtó hadművelete, de a fináléban a padlóból feltörő, borzasztó CGI-kukoricák látványa is biztosan nyolc napon túl gyógyuló lelki sebeket hagyhat mindenkiben.
Olcsó, ötlettelen, klisés, fárasztó és unalmas… milyen jelzőt írjak még?
Nyilván rengeteg másik széria hetedik (!) része is ugyanezt a másfél óráig tartó, egyszer nézhető, erősen kínlódós időkidobást tudná nyújtani.
Pont ezért nem értem, hogy miért nem próbálják végre elengedni a kukoricamezőket.
Komolyan mondom, nem veszik észre a készítők, hogy egyszerűen kifulladt, már részekkel ezelőtt?
Na oké, ez egy csillag, és Stephen King meggyalázása.
Nettó bohóckodás.
Jamie felhívja a nagymamáját, de a telefon kicsöng, és a kagylót senki nem veszi fel. Jamie nagyon aggódik, és elindul Omahába, de bár ne tette volna, mert a kukorica itt is... több»
Szereplők: Michael Ironside, Crystal Lowe, Claudette Mink, Kyle Cassie, Troy Yorke
