Meglepően vicces dráma volt. Fraser fullba nyomta, de ennek ellenére megkapja a díjat szerintem. Már csak azért is, mert a bizottság szép sztorit ír így az élettel karöltve. Bejött a 4:3-as képarány és a fényképezés is, mondjuk, mikor úgy zabált, mint egy disznó, az baromira nem. Az utolsó olyan 20 perc nagyon hatásos és szívszorító, ami előtte van, az picit túl tipikusan mai, fogyaszthatóbban tálalt művészfilm.
A többi pontokba szedve, SPOILEResen:
1) Sok helyen olvasom, hogy ez a film arról szólt, milyen szépek az emberek. Én pont úgy értelmeztem, hogy mindenkibe bele lehet magyarázni, hogy szép, akkor is, ha egy szörnyeteg. A végét onnantól, hogy a lánya kinyitja az ajtót, úgy értelmeztem, hogy Fraser már csak lázálomban képzeli, de a lánya valójában nem maradt ott felolvasni a Moby Dick esszéjét. Fraser annyira szerette, hogy minden áron szépnek akarta látni, így az irdatlanul kövér zabagép végtére is csodás emberré vált ezáltal: aki nem ítéli el a lányát, annak ellenére sem, hogy majdnem megölte, hogy nem volt egy kedves szava hozzá stb.
2) Azt is éreztem, hogy ez a film beszól a woke mozgalmaknak. Az emberi szépség nem abból fakad, hogy mindent és mindenkit kérdés nélkül elfogadunk és befogjuk a pofánkat, hanem abból, hogy őszinték vagyunk: ami hamis, az nem lehet szép, márpedig ráerőltetni másokra az egyetemes jónak kikiáltott véleményt, az hamis önigazolást szül, nem pedig őszinte egyetértést.
3) Van őszintébb dolog az evésnél? Mondtad már valakinek egy szar éttermi kajálás után, hogy milyen finom volt? Miért nem lehetünk mindennel kapcsolatban ennyire őszinték? Én ezt láttam a végeláthatatlan zabálásban.
Jöhetnek a kommentek, hogy mekkora retardált vagyok, és hogy csukott szemmel néztem a filmet. :)
75 A bálna (2022)
Charlie, a 270 kilós, visszahúzódó angoltanár megpróbál újra kapcsolatba kerülni 17 éves lányával, Ellie-vel. Charlie elvesztette a lányát, amikor elhagyta a családját egy... több»
Szereplők: Brendan Fraser, Sadie Sink, Samantha Morton, Hong Chau, Ty Simpkins
