Pici gyerekkoromban láttam ezt a filmet, nem tetszett, most már világos, abban a korban nem érthettem belőle semmit.
Ez egy nehéz darab, tele szenvedéssel, intrikával, erőszakkal, áldozattal.
A film számomra egyértelműen az öregedő, letűnt díva, Alexandra Del Lago (Geraldine Page) jutalomjátéka. Imádtam, ahogy a drog és egyéb tudatmódosító szerek hatása alatt emlékezetkiesésben szenvedő, majd később az igencsak friss, éles elmével gondolkodó, ugyanakkor a mellőzéstől szenvedő színésznőt játszotta. A mozdulatai, a tekintete, a nevetése egyszerűen lehengerlő volt.
Paul Newman Chance Wayne szerepében csak utána következett a sorban, remekül hozta a jóképű, szexi selyemfiút, aki minduntalan az álmai és a lealacsonyító valóság között vergődik. Egy szimpatikus vonás van benne, kitartóan vissza akarja szerezni a tőle kegyetlenül elzárt, eltiltott barátnőjét, Heavenly-t.
Ed Begley zseniális a könyörtelen, dühkitörésekkel küzdő, gonosz apa ('Boss' Finley) szerepében, aki a lányát is képes feláldozni céljai elérése érdekében.
Shirley Knight (Heavenly) szerepe elég hálátlan volt, az „áldozati bárányt” játszotta, hol jól, hol gyengébben. Itt-ott fellázadt ugyan a sorsa ellen, de nekem ez is kicsit élettelennek, vértelennek hatott, s nem éreztem semmi kémiát közte és Chance között.
Még meg kell említenem Mildred Dunnock színésznőt Nonnie néni szerepében, bár keveset szerepelt, de az igazán emlékezetes maradt.
Voltaképpen a két nagy ellenfél, 'Boss' (Ed Begley) és Chance (Paul Newman) ugyanazt képviselték, mindketten nagy szegénységből jöttek, de míg Bossnak sikerült felkapaszkodnia neves politikussá szívóssága, csalásai és gonosz cselekedetei által, addig Chance mások döntései által hányódott hol fent, hol lent, képtelen volt a sorsa irányítására, csak a szépsége, fiatalsága árán tudott ideig-óráig érvényesülni, kihasználták őt, és ő is kihasznált másokat.
A film Tennessee Williams: Sweet Bird of Youth 1959-ben íródott színdarabjából készült, amelynek erős drámaiságát, tragikus, kegyetlen végkifejletét megváltoztatták, finomítottak rajta. Így más értelmezést kapott a történet, talán ezért nem fogadták olyan egyöntetű tetszéssel a nézők, bár a filmváltozat három Oscar-jelölést is kapott.
77 Az ifjúság édes madara (1962)
Egy újdonsült színész egy kisvárosba érkezik szeretőjével, ahol azonban már mindenki ismeri, hiszen korábban ott lakott előző szeretőjével is. több»
