Guy Ritchie szerintem itt elég kellemetlen öngólt rúgott, mert ezt a valós történetet nem szabadott volna így elbagatellizálni, humorosra venni. Próbálta a Tarantino-féle Brigantik stílust hozni, de amíg az egy fiktív sztori (ugyan 2. világháborús korabeli), itt ezen hősöket szembeköpte, enyhén szólva nevetségessé tette az átélt, véghez vitt cselekedeteiket. Ezt nem neki kellett volna megfilmesíteni, mert ezt nem érdemelték meg. És ráadásul nem minden kor felel meg az ő ugyanazon modernitásába átcsapott, bemutatott gondolatmenetének. Nekem már ezért se jött be a King Arthur, mert nagyon elnagyolt, elviccelős volt. A szereplőgárda húzónevei vonzottak, és amúgy meg szeretem Guy filmjeit... Nagyon is, de ez inkább elszomorított, mintsem "élvezetet" adott. Korhű élményem se volt... Valahogy nem tudtam átszellemülni a háborús időbe. Azt se értettem, hogy most a tenger az vadnyugati, vagy mi a szösz, hogy a zenét említsem. Szoli barna, kitestnevelésezett Reacher, Lee Cooper farmernadrágban, Tommy Hilfiger gyúrós pólóban (most csak írtam valami márkákat)... Ne mááár! Az Acélember is túl acélos akart itt is lenni, csak humorheroldként... A nácik is viccesen bugyutának voltak lefestve... Áhhh... Nah, mindegy is, megnéztem ezt is, de szerintem több tiszteletet máskor a hősöknek, Mr. Ritchie, ha kérhetem.
Guy Ritchie szerintem itt elég kellemetlen öngólt rúgott, mert ezt a valós történetet nem szabadott volna így elbagatellizálni, humorosra venni. Próbálta a Tarantino-féle Brigantik stílust hozni, de amíg az egy fiktív sztori (ugyan 2. világháborús korabeli), itt ezen hősöket szembeköpte, enyhén szólva nevetségessé tette az átélt, véghez vitt cselekedeteiket. Ezt nem neki kellett volna megfilmesíteni, mert ezt nem érdemelték meg. És ráadásul nem minden kor felel meg az ő ugyanazon modernitásába átcsapott, bemutatott gondolatmenetének. Nekem már ezért se jött be a King Arthur, mert nagyon elnagyolt, elviccelős volt. A szereplőgárda húzónevei vonzottak, és amúgy meg szeretem Guy filmjeit... Nagyon is, de ez inkább elszomorított, mintsem "élvezetet" adott. Korhű élményem se volt... Valahogy nem tudtam átszellemülni a háborús időbe. Azt se értettem, hogy most a tenger az vadnyugati, vagy mi a szösz, hogy a zenét említsem. Szoli barna, kitestnevelésezett Reacher, Lee Cooper farmernadrágban, Tommy Hilfiger gyúrós pólóban (most csak írtam valami márkákat)... Ne mááár! Az Acélember is túl acélos akart itt is lenni, csak humorheroldként... A nácik is viccesen bugyutának voltak lefestve... Áhhh... Nah, mindegy is, megnéztem ezt is, de szerintem több tiszteletet máskor a hősöknek, Mr. Ritchie, ha kérhetem.