Soman Chainani varázslatos regényfolyama 2013-ban indult, és egy egészen különleges hangvételű mesevilág elevenedik meg a lapjain. A Netflix megpróbálta sajátos stílusban tolmácsolni Chainani művét, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Paul Feig (akinek a neve többnyire csak középszerű romkomokból lehet ismerős) rendezte adaptáció nagy vonalakban, erősen felvizezve nyúl a könyves alapanyag cselekményéhez, míg annak mondanivalójából, a karakterek mélységéből vagy Chainani mesekritikájából semmit nem őriz meg.
A film ígéretesen indul: a nyitójelenet egy festői fantasy tájra röpít, ahol szemkápráztató vizualitás, az élénk színek és maga a hangulat már jelzik, hogy nem a mi világunkban járunk. Egy testvérpár tusáját, a gonosz elszabadulást és megfékezését látjuk, de a sejtelmes nyitány előrevetíti: mindez csak átmeneti. Aztán egy ugrással a mi világunkban találjunk magunk, ahol két nagyon különböző lányt ismerünk meg: a szép és folyton hercegnőlétről álmodozó Sophie-t ( Sophia Anne Caruso), és az erdő szélén élő, boszorkány hírében álló Agathát (Sofia Wylie), akik különbözőségük ellenére a legjobb barátnők. A középkori díszletek ellenére a két lány nagyon is jelenkori problémákkal küzd: népszerűtlenség, zrikálás, sztereotípiák. Az egyhangú életük szürkeségéből az álmaik megvalósítása után vágynak, amikor is hallanak a Jók és Rosszak Iskolájáról...
És innen lassan el is kezd töredezni, halványulni a történet. Ugyanis miután Sophie és Agatha megérkeznek az iskolába, a film átmegy Harry Potter-nosztalgiába. Paul Feig elégtelenre vizsgázik világépítésből, mert nem tud semmi újat mondani az iskoláról. Bár vannak jól működő elemei és hangulatos szekvenciái, mindet láttuk már a Roxfort kapcsán. Sophie és Agatha kapcsolata, barátságuk megváltozása, különösen Sophie személyiségének átalakulása kínálta volna a kitörést a Harry Potter-árnyékából, de ezt sem sikerült úgy átadni, ahogyan kellett volna, pl. Sophie megváltozása annyit tesz, hogy dögös szerkókat kezd hordani, hercegekkel játszadozik és Billie Eilish-re vonul.
Színészi fronton erős a felhozatal, de Paul Feig sejnos csak elpazarol olyan színészeket, mint Charlize Theron, Kerry Washington, Laurence Fishburn, Michelle Yeoh és Rachel Bloom. Az Sophie-t és Agathá-t alakító Sophia Anne Caruso és Sofia Wylie alapvetően jól hozzák a két ellenpólust képviselő barátnőket, hitelesen adják át a karakterek közötti köteléket. A mellékszereplők közül Earl Cave és Jamie Flatters érdemelnek említést; előbbi kifejezetten szórakoztató jelenség, utóbbi Tedros karakterével érdekesen feszegeti a klasszikus hős herceg mítoszát.
Tehát a szereposztást, a látványvilágot, a zenét és a humort lehet értékelni Paul Feig filmjében, ami igazából elég ahhoz, hogy lekösse a nézőt, de egy ilyen nagyszabásúnak szánt fantasy filmben, aminek az alapanyaga és a befejezése is azt sugallja, hogy ez akár egy többrészes filmes univerzum első darabja is lehet, ahhoz képest viszont kevés. És az azért is nagy csalódás, mert minden adott volt egy bitang jó filmhez: egy jó történet, jó színészek, jó látványtervezés, jó soundtrack, szép költségvetés. Csak épp egy jó rendező hiányzott.
64 Jók és Rosszak Iskolája (2022)
A hősök és gonoszok iskolájában kezdődik minden tündérmese. Sophie és Agatha mindig is a legjobb barátok voltak, ezúttal viszont egy tündérmese két ellentétes oldalán... több»
Szereplők: Charlize Theron, Ben Kingsley, Laurence Fishburne, Michelle Yeoh, Kerry Washington
