Sátántangó

Az Árvácska című szintén magyar drámában egy kislány gyötrelmes, szörnyű életét mutatják be. Ahol annyira szeretet nélküli a környezet, hogy Árvácska egy döglött madárral játszik, azt simogatja, szeretgeti. Ezért a filmesek nyilván kinyírtak egy mada... Többrat. Szerintem azért a drámai művészetért érdemes volt akár egy állat életét kioltani. Gyökér Tar Béla filmjében hogy bemutassuk szintén egy elhanyagolt gyerek „játszadozásait”, egy házi macskát abajgat, birkózik vele, aztán hálós szatyorban fogva tartva, fellógatja a gerendára. A Sátántangó annyira lapos, erőtlen alkotás, hogy még a házi macska gyötrését is felháborítóan feleslegesnek tartom. Sátántangó, ez a szovjet dráma nélküli dráma csökevény, ez az újkori (rendszerváltás utáni) tehetségtelenséget állóképekké formált förmedvény semmilyen élőlény bántódását nem éri meg. Még a nézőkét sem. Pubikáim, sznob és tehetségtelen nézők és filmgyártók, takarodjatok vissza a homályba. Ja, és lehetőleg az Árvácska című filmet nézze mindenki, aki nyomasztó „hétköznapi” drámát akar látni, amihez NEM kell hét óra, elég hozzá kevesebb mint kilencven perc. Még két dolog a Sátántangóval kapcsolatban: Az állandó eső alkalmazása helyes döntés, a nyomasztó légkört jól erősíti, depressziós lelkem ilyenkor felvidul. Éva Almássy Albert jól odarakja magát, egy autentikus magyar menyecske, a vidék múlt századi szépségideálja, van is mit mutatnia, engem rabul ejtett.

Önsanyargatóknak kimondottan ajánlatos ez a művészfilmnek nevezett rakás sz@r! A rendezővel meg a gyerekkel pedig ugyanazt megcsinálnám mint a "filmben" szerencsétlen macskával!

Nehezen vettem rá magam, hogy a 7 és fél órás filmet megnézzem, de nem bántam meg. Igaz, hogy művészfilm, és teljesen felesleges az ennyire hosszú játékidő, de tartalmilag kiemelkedő alkotás (főleg, hogy hazai).

Elég gyengere sikeredett film ami tartalmaz némi iróniát és drámaiságot. Nekem nem jött be sőt nem túlzás hogy untatott. Vontatott és mondanivalója nincsen.