Julian Szemjonov 1968-ban írta meg A tavasz 17 pillanata alaptörténetét, melyből később, 1973-ban Tatyana Lioznova rendezett 12 részes háborús filmsorozatot. A sztori a 70-es években Kelet-Európa-szerte óriási sikert aratott: nézte Brezsnyevtől a melósokig mindenki Moszkvában, Berlinben, Varsóban és nálunk is, szerte az országban. A központi karakter, Makszim Makszimovics Iszajev szovjet hírszerző ezredes, akinek sikerül beépülnie a hitlerista náci német hadvezetés legfelső köreibe. A rettegett Schutzstaffel soraiban SS-Standartenführer lesz belőle, így beletekinthet a németek kártyáiba. Hatékonysága minden várakozást felülmúl, a nácik maguk közül állónak tekintik, előléptetik, olykor kitüntetik, miközben a Max Otto von Stirlitz álnevet viselő férfi sorra küldi jelentéseit Moszkvába. Megmenti Krakkót, meggátolja a német atombomba elkészítését, és megakadályozza a német-amerikai különbéke megkötését is. Egymagában több sikert hoz a Szovjetuniónak, mint az egész második ukrán front úgy, ahogy van.
A sztori 1945 tavaszán játszódik, amikor a második világháború vége már karnyújtásnyira van, de hátra van még a német határok áttörése és Berlin ostroma is. Hitler 1945 márciusában még nem adta fel a harcot, öngyilkosságára csak április utolsó napján kerül sor, így az 1945-ös esztendő első 4 hónapja - vagyis a film alapjául szolgáló időszak (1945. január elsejétől április 30-ig) - még rengeteg küzdelmet tartogat a harcoló felek számára. A főszereplő, az akkoriban 45 éves Vjacseszlav Tyihonov elegáns könnyedséggel alakította Stirlitzet, amivel rengeteg nő szívét dobogtatta meg Kelet-Európa-szerte. A férfiak rá akartak hasonlítani, a gyerekek felnéztek rá, az idősek elismerően emlegették. Tyihonov sztár lett, már amennyire a vasfüggönytől keletre, a kommunista rezsimek országaiban az lehetett valaki. A film első vetítésekor csak 21 éves Vlagyimir Putyin saját bevallása szerint Stirlitz alakja miatt lett hírszerzőtiszt a Szovjetunió szolgálatában.
Ami engem illet, alig 10-11 évesen láttam a sorozatot, és nagyon tetszett, mondhatni a történész pálya felé mozdított már akkor is. Az ünnepek alatt újra megnéztem és bár az ember mai ízléssel falra mászik lassúságán, azért élvezi is nosztalgikus jellegét. Mondhatni: a sok amerikai popcornmozi után kicsit felüdülés. Külön érdekessége, hogy felbukkannak benne a híres náci vezetők is: Göring, Göbbels, Himmler, Kaltenbrunner, Müller és Schellenberg, akikre nagyjából hasonlító színészeket kerestek az egyes jelenetekhez. Értékelésem: 80%. Számomra a háborús filmek Szent Grálja.
