Yorgos Lanthimos elvetemült filmalkotását csak a legaljasabb (és itt ezt a jelzőt szigorúan pozitív értelemben értsük) Michael Haneke filmekhez lehet hasonlítani. A görög rendező valószínűleg nagyon sokat merített az osztrák filmes naturalista műveiből, a rá jellemző stílusjegyek megkérdőjelezhetetlenül jelen vannak. A végeredmény pedig önmagáért beszél.
A Kutyafognak öt központi szereplője van: egy fura apa, egy még furább anya és három, elképesztően furcsa gyermekük. Érdekesen hat, hogy ugyan láthatóan mindhárom gyerek bőven a felnőttkort tapossa, még mindig a szüleikkel élnek, mi több, szellemileg láthatóan egy 12-13 éves gyerek szintjén állnak. Viszont ahogy halad a történet, úgy tudatosul bennünk, hogy szülők szántszándékkal zárják el a fiatalokat a külvilágtól, különböző módszerekkel manipulálják őket, és egy önálló mikrouniverzumot teremtenek nekik otthonukban. Ahogy azonban ez már rengeteg alkotásban, és persze a való életben is kiderült, az emberi szellemet nem lehet lekorlátozni, legalábbis súlyos következmények nélkül.
A cselekmény helyszínéül egy igényes, nagy ház szolgál hatalmas telekkel; kis jóindulattal villának is nevezhetjük. A gyerekek bármikor kimehetnek a kertbe, és az úszómedencében is pancsolhatnak. Viszont a telekről egy centit se mozdulhatnak ki, amit láthatóan jól meg is tanították nekik, ugyanis nagyon ügyelnek arra, hogy még véletlenül se lépjék át a kocsibeálló határvonalát, még ha az nyitva is áll. Emellett nincsenek tisztában a szavak valódi jelentésével. A szülők következetesen hamis magnószalagokkal látják el őket, amivel nyelvoktatást mímelve hamis jelentésekkel traktálják őket, főként kerülve az erőszakos szavak igazi jelentését (innen a cím is, mi az isten az a Kutyafog?). Egy merőben eltérő valóságban élnek, mint amit ismerünk.
A mű kíméletlen erőszakot mutat be valódi, fizikai abúzus nélkül. Persze egy-két testi fenyítés is akad, amelyek újfent kegyetlenül realisztikus módon vannak bemutatva, ám a hangsúly a lelki terroron van. Milyen hatással van az ember fejlődésére a túláradó szülői szeretet (már ha ezt még szeretetnek lehet nevezni)? Hasonló kérdéseket boncolgat a már említett Haneke A zongoratanárnő című alkotása, vagy épp a román új hullám egyik érdekes filmje, az Anyai szív. Elég az hozzá, hogy a végeredmény minden esetben azonos, határozottan nincs jó hatással. Egy sajátosan torz lélek alakul ki az esetek többségében, tele lefojtásokkal. Mindkét műben fontos szerepet játszik továbbá a fejletlen szexualitás, a devianciák naturalista bemutatása. Itt nem titkolnak semmit, minden kényelmetlen helyzetet és aktust bemutatnak.
A műben szereplő összes színész lehengerlően alakít, közülük is kiemelkedik az idősebb lányt játszó Angeliki Papoulia. A három tinédzser közül ő az, akin a leginkább megmutatkoznak a lázadás nyomai. Tökéletes választás volt a szerepre a színésznő, egyszerre csúnya és gyönyörű (amely tulajdonságot csakis a legnagyobbak tudnak átadni, például Emily Watson vagy Charlotte Gainsbourg), illetve van valami különösen megrendítő az arcmimikájában. A fiatalabb lányt játszó, ugyancsak impresszív Mary Tsoni karrierje sajnos nagyon korán véget ért, 29 évesen holtan találtak rá otthonában.
A Kutyafog hitelesen mutatja be a szülői elnyomást és annak következményeit, groteszk és néhol már komikus helyzetekkel, amikor szívünk szerint már inkább elfordulnánk, de valamiért muszáj néznünk. Dokumentumfilmszerűsége (egyféle lencsével forgatták végig a filmet, nincs zenei aláfestés stb.) által mi is a tinédzserek mellé képzeljük magunkat, így lesz még hatásosabb és megrendítőbb az alkotás.
89 Kutyafog (2009)
A filmdráma középpontjában egy különös család áll, akik elszigetelten élnek a város szélén. A szülők saját belátásuk szerint nevelik három gyermeküket, így azoknak... több»
Szereplők: Christos Stergioglou, Michele Valley, Aggeliki Papoulia, Hristos Passalis, Mary Tsoni
