Az előttem szólók minden fontosat leírtak a filmről. Egészen addig nem olvastam el a kritikákat, amíg nem láttam a filmet. Szeretem a műfajt, de voltak fenntartásaim. Utólag kiderült, hogy a megérzésem helyes volt. Ez a film egy szép próbálkozás volt, hogy bemutassanak egy androidos világot, ahol az emberi civilizáció romokban hever. Sajnos a próbálkozásokkal az a baj, hogy úgy tűnnek, hogy törekednek valamire, pedig csak saját sírjuk felett ugrálnak, amíg bele nem esnek.
Chloë játékával elégedetlen voltam a Perifériában. Itt egy kicsit jobb volt, de nagyságrendi ugrást nem érzékeltem. Borzasztó látványosan tud szenvedni a kamerák előtt. Ez az erőssége. A film is erre épített. Mintha ezt hajtogatná: „Anya szomorú kislánya vagyok”. Több mint egy órányi tömény szenvedés és fájdalmas küzdelem. Ez gombócból is sok. Persze mindazoknak, akik imádják az érzelmileg teljesen átfűtött, sírós, kétségbeesős filmeket, azoknak ez maga lesz a gyönyörűség. Hogy a rendező hibázott, az operatőr, vagy valaki más, azt nehéz megmondani. A hatását viszont könnyű észrevenni. Kusza történet, céltalan bolyongás, Ismétlődő, a jelenben mozgó mesélés.
A film grafikája és díszletei hibátlanok. Nem azon múlt, hogy fanyalgás lett a vége. Egész egyszerűen a történet háttere (a villanás, az androidok szerepe) nyugtalanítóan kidolgozatlan, ettől egy értelmetlen cserkész bújócskává alacsonyodik le, ami egyszerűen kevés, hogy elvigye az esti idősávot a moziban. Nehéz izgulni a főhősért, ha a történet komolytalanná teszi, hogy neki életben kell maradnia.
Egyszer szenvedős film. A téma miatt, illetve szenvedés függőknek egy megtekintést megér. Bennem egy nyitott kérdést hagyott: mikor jön a második gyerek?
55 Anya kontra androidok (2021)
Georgia és Sam megpróbálnak elmenekülni a hazájukban dúló háború elől, amely az emberiség és a mesterséges intelligencia között alakult ki, a pár közben első gyermekét... több»
Szereplők: Chloë Grace Moretz, Raúl Castillo, Algee Smith, Steven Robertson, Oscar Wahlberg
