Ez lett a kedvenc olyan filmem, ahol csak Bud Spencer szerepel kettejük közül. Nincs sok ilyen, de ez már biztos. Elejétől végéig, ízig-vérig abszolút Vadnyugat! Már az elején vicces, ahogy az indián Anuluval (én csak így hívom; úgy tűnik, a '80-as évek elején nagy divat volt az ilyen :-) ) hol meggyűlik a baja, hol neki kell kiszabadítania, de főleg miatta kerül hirtelen abba a helyzetbe, hogy véletlenül orvos legyen, és csak ő tud még így is sikeres lenni. Az a csavar tetszett még nagyon benne, hogy a sors úgy hozta neki, hogy ő lett a seriff is, azaz ő látta el azt, amit neki kellene.
Hirdetés
Az a rész, ahol evőverseny alakult ki – na, azon nem lehet nem röhögni! Hatalmas volt, gyorsan meg is jön az étvágyam, valahányszor azt látom, hogy esznek. Főleg, hogy a desszert sem fogott ki rajta. Aztán, hogy milyen volt orvosként... Ahogy próbálja előadni magát az ellenőrző biztosnak, attól kaptam csak igazán nagy röhögőgörcsöt! Nem „bővelkednek”, csak éppen szükségletüknek megfelelően leledzenek ilyen-olyan betegségben. XD Meg levesben fürdetik meg az ipsét – na, inkább ő lenne tuti jó egészségügyi miniszter, semmint ez a senkiházi táncoló bohóc! Bud Spencerre mondjuk 100%-ban rá is bíznám az életemet is, elvégre – ahogy láthattuk – mindenben is sikeres volt. ...ha még élne, Isten nyugosztalja!
Ami pedig a kötelező bunyókat illeti – ez volt az egyik legkreatívabb kivitelezés. Még Terence Hill hiányában is jól tartotta a frontot. Igaz, utána úgy is nézett ki az a front. :) Az arany után kutató banditákat viszont már csak több ésszel lehetett legyőzni, kevesebb erővel. Ahogy pedig megszöknek – mialatt halottnak hiszik őket –, az nagyon hatásos és kemény kilépő.
Tökéletesen kerek ezeknek a hősöknek a története, akik egyszerűen továbbálltak. A film zenéje pedig főleg a végén nagyon felemelő. 10/10
88 Aranyeső Yuccában (1981)
Buddy (Bud Spencer) egy papírból felállított indiánsereg törzsfőnökének álcázva magát megmenti a gazfickó Girolamót. Ám hamar megbánja jótettét, a túlságosan is... több»
