Kislányként láttam először ezt a filmet, és nagyon mély nyomot hagyott bennem Vittorio Gassman játéka.
Előtte nem ismertem őt, nem is hallottam soha róla, ezért szentül meg voltam győződve, hogy a szerepet tényleg egy vak színész alakítja, annyira tökéletes volt.
Nagyon sajnáltam, ugyanakkor féltem is tőle, mint a filmbeli Ciccio (Alessandro Momo), persze, most csak mosolygok az akkori félelmeimen.
Dino Risi remek rendező, kezdetben a könnyű nők lármás csacsogását, később a fiatal lányok harsány, élettel teli vidámságát állította szembe a vak főhős lelki és fizikai magányával, így nagyon erős kontrasztot teremtett.
A film szomorú, édes-bús zenéje is itt cseng még most is a fülemben Armando Trovajoli zeneszerzőnek köszönhetően.
Agostina Belli pedig egyszerűen gyönyörű volt Sara szerepében.
Szerintem nagyon lényeges, hogy a rendező a film címére csak egyszer utalt, csak egyetlenegyszer mondta ki Fausto: „Azt hiszem, nőszagot érzek!”, a számára érzelmileg is fontos, igazi nőnél.
Most, évtizedek távlatából is ugyanúgy hatott rám a történet, sőt még erősebben, mert felnőttként jobban megértettem Fausto százados mély érzelmeit, vívódását, bevallom, gyakran a könnyeimmel küszködtem.
Vittorio Gassman egyszerűen zseniális volt ebben a szerepben, ahogyan a kiszolgáltatottságát végig méltósággal viselte, vagy ahogyan harsány humorral, frivol színészkedéssel palástolta keserű magányát, szomorúságát.
Számomra ő utánozhatatlan, s bár láttam az Al Pacino-féle változatot is, de nekem ez marad örökre a nagybetűs FILM.
74 A nő illata (1974)
Vittorio Gassman talán egyik legmegrendítőbb alakítását nyújtotta a hatalomhoz, parancsoláshoz szokott katonatiszt szerepében, aki váratlanul elveszítette a látását. Vajon... több»
Szereplők: Vittorio Gassman, Alvaro Vitali, Alessandro Momo, Vernon Dobtcheff, Franca Scagnetti
