Olivia Wilde legújabb rendezését rengeteg balhé érte, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy rengeteg balhé alakult ki a film háza táján. Kezdődött ez a Velencei Filmfesztiválon, folytatódott ez mindenhol, ahol ez a stáb felütötte a fejét. Több hírt olvashattunk a színészek egymás közötti civakodásáról, mint magáról a filmről, ami (meglepetés!) szerintem nem feltétlen baj! Valahol egyébként nagyon is baj, hiszen rég rossz, ha a balhé miatt kerül egy film górcsőre. Ám ha nem lettek volna ezek a sztárkakaskodások, elkerülte volna figyelmemet, mint ahogyan rengeteg idei film is tette.
Jó marketing, remek színésznő és érdekes sztori, lássuk milyen lett a Nincs baj, drágám! Röviden ismertetve a sztori nem több, mint a Stepfordi feleségek és egy Szex és New York-epizód klónja. Napsütésben pompázó városka, tökéletes párok és jó sok titok. Persze, ennél azért jócskán többről van szó. Olivia Wilde nem kevés filmből nyúl, de mégsem rossz vagy éppen kínos a végeredmény.
Kapunk egy kis Truman Showt, Viharszigetet meg egy minimális Az egészség ellenszerét is. Nem viccelek, én bírtam ezt az innen-onnan összeragasztott maszlagot. Remek képi világ, Pugh kisasszony jól alakít és kellemes, mint mindig, ráadásul az általam tucatsztárnak és kislányok kedvencének tartott Harry Styles is eléggé szimpatikus alakítást nyújtott. Igazából mindenki jó ebben a filmben, a sztori sem rossz, de valamiért nem tudom ezt a filmet hova tenni. Talán azért, mert valóban egy innen-onnan összeragasztott maszlag, s ezeket a történeteket láttuk már okosabban, elgondolkoztatóbban, és valljuk be őszintén, sokkal jobban elkészítve. Olyan ez a film, mint egy ananászos pizza. Nem egyenes bűnrossz, sőt elfogyasztása közben érezhetünk némi kellemes ízt szánkban, de tudjuk és érezzük, hogy az eredetire, az igazi hamisítatlan pizzára vágyunk (ez esetben egy Viharsziget szintű agytekerő mozira). Ami még probléma ezzel az alkotással, nem is kis probléma, hogy túl hosszú, meg helyenként vontatott. Voltak pillanatok, leginkább középtájt, hogy elkalandoztam. Szerencsére a film végét megelőző fél óra visszarántott, majd el sem engedett. Tetszett Olivia Wilde második rendezése, de azért a helyén kell kezelni. Nem nagy megfejtés, inkább egy erőltetett, viszont nem sok vizet zavaró másolat, melyen helyenként azért jól is lehet szórakozni.
