Anyatigris

2023.05.18 21:00 Artemisia Olvasottság: 394x

3

Az élőszereplős Mulant is levezénylő Niki Caro ismét egy, a férfiak világában helytálló, erős és harcias női hőst állít középpontba a nemes egyszerűséggel csak Anya címre keresztelt filmjében. Ez a téma sosem állt messze Carótól, hiszen munkásságán végigtekintve olyan címekkel találkozhatunk, mint A bálnalovas, a Kőkemény Minnesota, a Menedék vagy a már említett Mulan. Ezúttal egy pörgős akciófilmet készített, melyben Jennifer Lopeznek kell leszámolnia a komplett alvilággal, hogy megvédje a lányát. A téma tehát testhez álló, a sztoriban van potenciál, a casting ígéretes, azonban a végeredmény így is hagy némi kívánnivalót maga után.

A nyitány meglehetősen jó, sikerül megalapozni egy erős atmoszférát, kapunk egy ütős akciójelenetet, ami prezentálja, hogy hősnőnket milyen kemény fából is faragták, majd látjuk a későbbi bonyodalmat megalapozó eseményt: a várandós ex-katonanő (Jennifer Lopez karaktere végig névtelen marad) élet ad kislányának, majd lemond róla, hogy a múltjával ne sodorhassa veszélybe, és az alaszkai vadonba vonul, ahol tizenkét évig gyakorlatilag remeteéletet él. Azonban mikor a kislányt elrabolják, elindul, hogy az élete árán is felkutassa és megmentse. Innentől pedig kissé keszekusza lesz a cselekmény, néha kapkod, néha megreked, néha logikátlan vagy épp önmagának mondd ellent. Vannak kifejezetten érzelmes pillanatok, de ezeket nem mindig tudja helyén kezelni, pl. a főszálnak tekinthető Anya-lánya kapcsolat alakulása nem mindig hiteles, nem mindig a megfelelő helyen vannak megmutatva az érzelmek, pl. a kislány első látásra rájön, hogy ki a vérszerinti anyja, de nincs megmagyarázva, hogy miből. Pedig ez egy olyan megható momentum lenne, ha rendesen ki van fejtve, és mondjuk fokozatosan jönne rá a kislány a sok apró gesztusból. Vagy mondjuk a kislány dacos, hideg viselkedését a hónapokig tartó törődés, tanítás nem enyhíti, de egy ömlengős levél megváltoztatja a hozzáállását. Szóval a dráma nem a film erőssége, bár egy akciófilmtől nyilván nem is lehet mély drámát elvárni, de ennél egy csipetnyivel több érzelmet azért elbírt volna, és a kislány viselkedése, reakciói is lehettek volna kicsit életszerűbbek.

Az akciószekvenciákkal viszont nincs ilyen gond, a kétórás játékidő mellett is pörgősnek mondható a tempó, a koreográfiák látványosak, a helyszínek változatosak, Jennifer Lopez pedig alaposan odateszi magát a főszerepben. Remekül helyt áll a kemény szerepben, ha kell, lövöldözik, késel, robbant, futva, autóval, motorral, hószánnal üldözi a rosszfiúkat, de puszta kézzel, esetleg szöges dróttal is elbánik velük, és ha úgy adódik farkast, őzet, nyulat is lő. Amennyire csak lehet, levetkőzte a dívás attitűdöt, szinte majdnem hihető volt, hogy egy frontvonalat megjárt, gengszterekkel paktáló, erdőben élő, hidegvérű gyilkost látunk (persze ilyen arccal mindez nem valószínű, de az énekes-színésznő megtette, ami tőle telt, és igazán jó munkát végzett). Az összes többi szereplőről viszont már nem lehet ilyen pozitívan nyilatkozni, hiszen minden mellékszereplő kidolgozatlan, eldobható figura, sokukat észre sem vesszük, mikor kikerülnek a képből.

Összességében akciófilmként abszolút nézhető és szórakoztató is Niki Caro rendezése, viszont ezt csorbítja az a tény, hogy a fő ígéretét, az Anya-gyerek kapcsolatot – az utolsó jeleneteket kivéve – nem bontotta ki eléggé. Viszont a lezárás egész jó lett: a finálé látványban és izgalomban is a helyén van és Anya-lánya dinamika is helyreáll a végére. Újat ugyan nem tudott mutatni és mondani sem a zsánerről, sem az Anyaságról, de aki szimplán egy jó kis akcióra vágyik, és még Jennifer Lopezt is kedveli, annak mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát.