Anya (2023)

Mindig érdekes amikor női rendező készít akciófilmet, női főszereplővel, miközben a keménység és az izgalom van a középpontban. Niki Caro rendezőnő netflixes filmje viszont jól megoldja a kihívást: az Anya (The Mother) a nagy akciófilmes átlag fölé tud emelkedni (ha nem is sokkal). Nem állítanám, hogy kifejezetten J. Lo ennek az oka, sokkal inkább a sztori és a rendezés, mert ezek tényleg jók. Végig leköt bennünket a sztori, ami egy 115 perces játékidőnél önmagában teljesítmény. Nem tudjuk a zárásig, hogy mi lesz, és azt sem, hogy az anya-karakter (akinek nem ad nevet a forgatókönyv) drámaian hősi halált hal-e a lányáért, vagy túléli az egészet. Nos, nem lövöm le a poént, de nekem tetszett a vége. Kapunk némi bunyót, vannak lövöldözések, akad néhány üldözéses jelenet, és láthatunk havas tájakat is, motoros hó-jetski száguldozásokkal. Kicsit nekem hiányzik egy belevaló férfi karakter is a képletből, bár Omari Hardwick egészen jó a nőt segítő ügynök szerepében. Viszont Joseph Fiennes nem sokat tesz hozzá az egészhez, hiába húzó név a stáblistán. A végeredmény nálam 65%, ami felette van az IMDb-n jelenleg látható gyengécske 56%-nak.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Jennifer Lopez egy teljesen átlagos nő, és egyben színésznő is.... Állítólag hisztis, és kissé paranoid skizofréniás, most éppen Affleck barátunkat nyüstöli.... Énekesként sem extra, és valahogy mégis trutyivúd a keblén cicilteti már elég régóta! Any... teljes kritika»

Az élőszereplős Mulant is levezénylő Niki Caro ismét egy, a férfiak világában helytálló, erős és harcias női hőst állít középpontba a nemes egyszerűséggel csak Anya címre keresztelt filmjében. Ez a téma sosem állt messze Carótól, hiszen munkásságán v... teljes kritika»

Már filmnézés közben felvetődött a kérdés, hogy másképpen kell-e véleményezni egy mozifilmet és egy streaming produkciót csak azért, mert vélhetően más a nézőközönség összetétele. Egy meglehetősen meggyötört forgatókönyvvel van dolgunk (hárman is kínozták a történetet), az új-zélandi filmrendező pedig megspékelte Jennifer Lopezzel, aki további fájdalmakat okozott a több sebből vérző alkotásnak. Teherbe esik, ám az apa kiléte egy teljesen érdektelen rejtély marad. A túl zseniális anya saját, 12 éves lánya vad és hideg fejű védelmezője, mesterlövész, késforgató, cross-motoros, motorosszán-lovag, rongyokba csavart szögesdrótos ököllel megkínoz, izomszakadással is harcol és ha kell légcsövet vág… mindezt 116 percen keresztül. A szánalmas, olykor zavaros eseménysor sokszor inkább egy ChatGPT alkotásra hajaz, hiányzik a mélység és az izgalom, a testek úgy hullanak, mint egy közepes videójáték kezdőszintjén. És akkor a kezdőkérdésre visszatérve, mindez moziban jobban kikezdte volna az idegrendszeremet, míg úgy érzem, a Netflixen elviselhetőbb volt. A film ügyesen van fotózva, élvezhető életképeket láthatunk megannyi helyszínről, a kubai palotától az alaszkai havas fenyősivatagig. Az Anya egy nézhető film, a döcögő forgatókönyv ellenére szórakoztató.

Borzasztó unalmas és gagyi volt. Szerencse, hogy csak streamingre készült, mert a moziban óriásit hasalt volna. Sem a történet, sem az akciójelenetek, sem a szereplők nem voltak jók. Háttérzajnak volt jó csupán.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Niki Caro nem tartozik a kedvenc rendezőim közé, és sajnos a pocsék forgatókönyv tovább rontja a helyzetet. Egy csomó kérdés megválaszolatlan marad, a negatív karakterek kétdimenziósak, egyedül az anya-lánya kapcsolat mélységeit és magasságait adja vissza szépen és finoman, de amennyire jól sikerült ez a része, pont annyira erőltetett az összes többi. Számomra már a Mulannal bebizonyosodott, hogy Caro nem tud akciófilmet rendezni. Jennifer Lopez most is odateszi magát, mint valami Rambo-anyu, az énekes-színésznők közül ő legalább fel tud mutatni értékelhető teljesítményt, azonban a rendezőnő egyszerűen hülyén dirigálta le az egészet, így nem Lopezen múlott a bukta. Egyszer nézhető, de sajnos eléggé unalmas történet.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Linda Hamilton, Demi Moore, Geena Davis, Angelina Jolie és társaik után miért éppen JLónak ne járt volna egy tisztes akciófilm? Persze, a sztoriban nem sok új van, azt leszámítva, hogy két főgonoszt is meg kell ölni, valamint, hogy egy 12 éves lány pikkpakk kiképzett katona lesz – de hát mindig kell valami „soha nem látott” csavart tenni az ezerszer látott történetekbe. Olvasgatva az eddigi véleményeket, az járt a fejemben, hogy vajon mióta vannak filmművészeti elvárásaink a csihipuhi filmekkel szemben – mert szerintem ezt a műfajt nem kell túlgondolni. Alapvetően jól van összerakva a történet, bár lehetne egy kicsit pörgősebb, de mostanában divat a „norvég minta” – lassú cselekmény, havas táj, farkas vagy medve, szolid elmélkedés stb. –, így legalább van idő kiugrani a konyhába egy sörért. Engem kifejezetten szórakoztattak az ismert filmekből elcsent elemek: a semmirekellő birodalmi rohamosztagosokra hajazó, fehér terepruhás zsoldosok, a Halálos fegyverből kölcsönvett váll-visszaugrasztás, és különösen az az éjszakai jelenet, ahol, bár a célkereszt ring, mint a Pöttyös büfé csaposnőjének csípője, főhősünk így is mindenkit fejbe talál. (Ez mondjuk leginkább Csupasz pisztoly-jellegű volt, de mindegy.) És pont ezek miatt a szösszenetek miatt tudok négy csillagot adni a filmnek, mert ezeket leszámítva bizony csupán egy átlagos, egyszer nézhető akciófilmről beszélnénk.