Van az a pillanat, amikor az ember éjjel felriad, mert úgy érzi, mintha belülről próbálná egy hőlégballon kifeszíteni a koponyáját. Lángolás, hidegrázás, izomrángások, ízületi fájdalmak, légzési nehézségek – és persze az elmaradhatatlan önsajnálat, ami ilyenkor minden férfiban automatikusan aktiválódik. A feleségem hősiesen teljes szolgálatba helyezte magát, én pedig a takaró alatt reszketve próbálom túlélni a „férfiinfluenza” deluxe kiadását, ami gyanúsan COVID-szagú is.
De minden rosszban van valami jó. Miközben én a saját testem harcait vívtam, a kanapén sorozatmaratonba menekültünk. És ha már szenved az ember, legalább valami minőségit nézzen, nem igaz? Itt jött képbe az Apple TV+, ami az utóbbi években nemcsak hogy elérte, de lazán meg is ugrotta a streaming királyi trónját. És hogy mi lett a gyógyulásom legjobb mellékhatása? Az egyik kedvenc sorozatunk, az Acapulco záróévada.
Az Acapulco olyan sorozat, ami a legelső képkockától kezdve eltalálja az arányokat. A 80-as évek Mexikója, a rózsaszín hotel, a napfény, a zene, a színek, minden úgy működik, mintha egy színes koktélt kevertek volna humorból, szívből és nosztalgiából. A történet középpontjában a fiatal Máximo Gallardo áll (Enrique Arrizon), aki megkapja álmai munkáját egy luxusresortban, miközben az idősebb énjét (Eugenio Derbez) halljuk narrálni a múlt eseményeit.
Ez a dupla idősíkos szerkezet egyszerre mesél felnövésről, álmokról és arról, hogyan tanulja meg az ember, hogy a siker nem mindig ott van, ahol a pénz. A sorozat minden évada egy apró fejlődési stáció, és a negyedik – ami egyben az utolsó is – méltó lezárás lett. Nem elnyújtották, nem kifacsarták, hanem pont ott hagyták abba, ahol kellett.
Miért vérprofi az Apple TV+? Mert az Apple nem „tartalmat” gyárt, hanem élményt komponál, és az Acapulco tipikusan az a sorozat, ahol minden részlet a helyén van:
- Forgatókönyv: Könnyed, mégis okos. Humoros, de nem bugyuta. Drámai, de nem szappan.
- Színészi játék: Minden karakter él. A mellékszereplők nem „kitöltik” a képet, hanem hozzátesznek a történethez.
- Operatőri munka, látvány, jelmez: A 80-as évek atmoszférája nem csak díszlet, hanem önálló karakter. A kamera szinte táncol a színekkel, a zene pedig mesél.
- Zene és hangulat: Minden jelenetben ott a ritmus, a napfény, a könnyedség, még akkor is, ha a téma komolyabbra fordul.
Szóval, miközben izzadtam, reszkettem és küzdöttem a saját kis kórházi drámámmal a nappali kanapéján, rájöttem valamire: ha már az embernek szembe kell néznie a lázzal és a hidegrázással, legalább tegye azt jó ízléssel. És ehhez az Acapulco tökéletes társ. Ez a sorozat nemcsak szórakoztat, hanem emlékeztet arra, hogy lehet elegánsan, humorral, szívvel mesélni.
És ha valaki a magyar filmgyártásból most olvassa ezt: tessék megnézni az Acapulcót (is). Nem azért, hogy lemásolják, hanem hogy megértsék, így néz ki, amikor minden a helyén van.
70 Acapulco (2021)
Egy fiatal mexikói férfi álma valósul meg, amikor munkát talál Acapulco egyik legforgalmasabb helyén. De gyorsan rádöbben, hogy a meló összetettebb, mint azt előszor gondolta... több»
