Igaz történet valósághűtlen ábrázolása- sok-sok irritáló szemdüllesztéssel, és grimasszal

2023.02.26 00:09 Leibel Olvasottság: 129x

1

Ebben a sorozatban – amiben elvileg nemrég történt eseményeket dolgoznak fel – nem is tesznek kísérletet arra az alkotók, hogy komolyan vegyük őket, és a sztori hitelességét, amit elmondanak. Pedig tényleg megtörtént.

Kezdjük a sorozatbeli újság szerkesztőségével, ahol a legjobb, Pulitzer-díjas, elismert újságírók külön vannak ültetve, a feledés homályába eső asztalhoz, feladat nélkül. Alkalmazottat fizetnek, akinek nincs különösebb dolga? Még talán a szocialista Magyarországon, a teljes foglalkoztatás idején egy gyár irodájában. De Amerikában? Nyilván nem volt jobb ötletük arra, hogy bemutassák párbeszédes formában, hogyan zajlik az „oknyomozás”. Kell valaki, akivel beszél a főhős, nem lehet csak a klaviatúrával ábrázolni. És kell, hogy a főhős újságírónak legyen csapata, akik asszisztensként a keze alá dolgoznak, oké. Rendezői húzás.

Ez utóbbi miatt ezt a szerkesztőségábrázolást még könnyebben lenyeltem, de a főszereplő karakterábrázolását már sokkal nehezebben. Mi ez a folyamatos grimaszolás meg szemdüllesztés? Olyan, mintha valakit parodizálna, akit utál. De még karikatúrának is rossz. Színészetnek meg nem mondanám. És milyen forgatókönyvíró talál ki olyan baromságot, hogy első terhesség végén a nőt nem izgatja a várható szülés, nem foglalkoztatja, hogy minden rendben legyen ezzel? A történetnek az a része jobb, amikor Anna Sorkin sztoriját dolgozzák fel. Tényleg érdekes, hogyan szedte rá az elitet, és gombolt le róluk támogatást. Ugyanakkor az újságíró „oknyomozását” ábrázoló rész a hiteltelensége mellett még rém unalmas is.

És ha már a forgatókönyv: mi a fene tartott ezen kilenc részig? Sokat kellett tekerni. Ha belesűrítik mondjuk hat részbe, még lehet, hogy azt is sokallom. Sajnos végignéztem. Inkább olvastam volna el néhány cikket a témában. És ezért fizettek egy bűnözőnek jogdíjat? Jó. Tudom, az „áldozatok” kapják meg.