Benoît Delhomme első rendezésében a mindent felülíró Anyai ösztön mítoszát, valamint a női princípiumot veszi górcső alá Anne Hathaway és Jessica Chastain hathatós közreműködésével.
A film – mely Barbara Abel regényének második megfilmesítése – két család, pontosabban két nő összetűzésén keresztül vizsgálja gyászfeldolgozás szélsőségeit, a hagyományos családmodell működését, a toxikus szülői mintákat és a anya-gyermek kapcsolat misztikumát.
A '60-as évek Amerikájában járunk: Alice (Jessica Chastain) és Celene (Anne Hathaway) szomszédok és legjobb barátnők is egyben, nem mellesleg mindketten a megvalósult amerikai álmot élik. A takaros kertvárosban élnek a gyönyörű és hatalmas házaikban, a jóképű férjeik magas beosztásban dolgoznak, és kényelmes életet biztosítanak nekik, imádnivaló gyerekeik vannak, a dolguk pedig csupán annyi, hogy csinosítgassák az otthonaikat, neveljék a gyerekeiket, és nonstop tökéletes megjelenéssel, mosolyogva álljanak a férjeik rendelkezésére.
Az idillben csupán apró-cseprő dolgok okoznak némi zavart. Alice unja a háztartásbeli feleségek életét, és újságírói karriert szeretne, melyről férje hallani sem akar. Celene elégedett jelenlegi életével, sőt még egy gyerekre vágyik fia mellé, azonban egészségügyi okok miatt ez nem lehetséges.
Eltérő vágyaik ellenére a két nő igyekszik támogatni egymást, és barátságuk töretlennek tűnik. Egészen addig, amíg Celene kisfiát, Maxet tragikus baleset nem éri.
A kisfiú elvesztése után Celene furcsán kezd viselkedni, Alice korábbi, tévképzetekkel együtt járó betegsége pedig kiújulni látszik. Celene egyre közelebb kerül Alice kisfiához, Theóhoz, mintha csak elhunyt fiát látná benne, Alice pedig egyre biztosabb benne, hogy Celene veszélyt jelent a családra. Egy újabb haláleset végleg lerombolja az egykori barátnők viszonyát, melyet Delhomme több ízben is kiforgat a sarkaiból.
Az erőviszonyok folyton változnak, a fő feszültségforrást pedig az jelentené, hogy nem lehetünk biztosak benne, hogy ki a bűnös és ki az áldozat. Alice kényszergyógykezelésen is járt már tévképzetek miatt, és meglehetősen traumatizált a múltja. Celene jellemében már az első jelenetektől ott bujkált az irigység Alice felé, ami feltehetően csak erősödött azóta, hogy elvesztette a fiát, míg Alice fia él és virul.
Vajon Alice ismét csak paranoiás, vagy Celene tényleg passzív agresszor?
A helyzet drámaisága adott, rengeteg feszültség van ebben az alapfelállásban, azonban Delhomme rendezői rutintalansága érezhető, a feszültségadagolás szaggatott, sok az üresjárat, a fordulatok sem túl eredetiek, és néhol giccsbe, máshol pedig egyenesen melodrámába hajlik.
A főszerepekben Anne Hathaway és Jessica Chastain játéka állandó színvonalon tartja a filmet, a két színésznő csípőből hozza a karaktereit. A látvány, a korabeli díszletek és kosztümök elég jól festenek, vagyis nem rossz filmmel van dolgunk, a legnagyobb baj talán valóban a rendezői rutintalansággal és nem elég feszesre szabott történetvezetéssel van.
Benoît Delhomme első rendezésével egy erős közepesre vizsgázott tehát, az Anyai ösztön ugyanis nem rossz film, de kellő odafigyeléssel ennél sokkal jobb is lehetett volna.
64 Anyai ösztön (2024)
A két legjobb barátnő és szomszéd Alice (Jessica Chastain) és Céline (Anne Hathaway) látszólag idilli életet élnek tökéletes harmóniában. Ezt azonban egy tragikus baleset... több»
Szereplők: Anne Hathaway, Jessica Chastain, Josh Charles, Anders Danielsen Lie, Caroline Lagerfelt
