2023.12.21 17:37 Kóborló Olvasottság: 197x
2

Túlélés mindenáron

Jómagam kimondottan kedveltem a 2018-as Madarak a dobozban című alkotást, és talán emiatt is támasztottam kissé nagyobb elvárásokat a 2023-as Madarak a dobozban: Barcelona című felvonása elé. Aztán amikor láttam, hogy egyből a Netflix streamingszolgáltató platformjára fog csak érkezni, és a mozikat elkerüli, kissé csalódtam, merthogy eme zsánerű alkotásokat (világvége, apokalipszis) általában jobban szeretem a mozik vásznain végigizgulni. Na de ha már így alakult, akkor csak remélni tudtam, hogy majd jelen filmünknek is sikerül felvennie azt a bizonyos kesztyűt, és versenybe fog tudni szállni a korábbi Madarak a dobozban című produkcióval. Lássuk hát, hogy mit is kapunk jelen filmünk esetében!

Tulajdonképpen amikor elkezdtem nézni a Madarak a dobozban: Barcelona című filmet, eleinte azt gondoltam a történetéről, hogy egyfajta folytatásként kell majd eme produkcióra tekintenem, csak a készítők áthelyezték a helyszínt Amerikából Európába. Nos mindez csupán részben igaz, ugyanis a forgatókönyvíró páros (Àlex Pastor és David Pastor) alaposan felszabdalták a filmjük történetvezetését (ugyanis ők feleltek a film rendezéséért is) múlt és jelen idő tartományba. Mondhatjuk akár azt is a film történetéről, hogy a két különböző idősíkja miatt két történetet gyúrtak össze egy produkcióba, és hát ezt jómagam a legtöbb esetben általában pozitívan is szoktam fogadni. Jelen alkotásunk esetében sem volt ez másként, merthogy végig élvezhetőek az időváltások a filmben, pedig azért ebben van némi kockázat is. Ugyanis ha nem a megfelelő történeti pontonon eszközölik az időváltásokat, akkor esélyes, hogy némileg veszít a cselekményvezetés ereje az adott filmben. Ráadásul eme film történetének a teljes megértéséhez szinte maximálisan is szükség volt a két idősíkos ábrázolásra, hisz a filmbéli miértek megtalálására a választ a legtöbb esetben a múltbéli eseményekben kell majd felfedeznünk, ezáltal pedig nyugodtan ki is merem azt jelenteni a Madarak a dobozban: Barcelonáról, hogy sokkal összetettebb történettel rendelkezik, mint a 2018-as korábbi felvonása. Számomra talán csak az nem nyerte el maximálisan a tetszésemet a film forgatókönyvében, hogy a játékidejének a végére kissé talán feleslegesen akartak magyarázatokat találni az olyan kérdésekre, amelyek már az első film esetében is foglalkoztatták a nézőket, miszerint hogy mi is az, ami okozza mindezt az embereknél. De eme kisebb negatívuma mellett végig érdekes tudott maradni a történet.

Túlélés mindenáron

Térjünk át a filmbéli karakterekre, avagy leginkább a film főhősének kikiáltott Sebastian karakterére, merthogy ez volt az, amivel igencsak nehezen tudtam megbarátkozni közel úgy a film kétharmadáig. Nem szívesen pufogtatnék el itt masszív spoilereket e téren, ezért inkább csak annyit írnék erről a dologról, hogy igencsak nehéz pontosan besorolni a filmbéli Sebastian karakterének a helyzetét a történetben. Kicsit talán úgy voltam vele, hogy sikerült neki kiváltania egyben az utálatomat és az együttérzésemet is. Hogyha figyelembe veszem a karakterének az összetettségét, akkor azt kell hogy írjam, hogy egész jól sikerült megformálnia Mario Casasnak a szerepet. Sajnos a film további karakterei mindezt már nem igazán tudták megközelíteni, ami abból a szempontból nagy veszteség, merthogy a forgatókönyv mindezt biztosította volna számukra. Karakterek szempontjából sajnos további két dolog miatt is kissé alulteljesített még nálam jelen filmünk. Az egyik a főhősünk Sebastian lenne, ugyanis szinte a film harmadától egyértelműen sejthető, hogy a karaktere mely szerepet fogja majd betölteni a történet végjátékában. Míg a másik dolog, aminek nem sikerült annyira magával ragadnia engem, az szintén egy filmbéli karakter személye lenne, méghozzá az emberi gonoszságot megtestesítő illető, akire szintén fontos szerep hárult volna a történetben, de valahogy sokkal harmatosabban testesítette meg mindezt az adott színész.

Mindezek mellett viszont az is tagadhatatlan, hogy a filmnek aránylag egészen jól sikerült megteremtenie azt a fajta hangulatot, mind vizuálisan, mind pedig atmoszféra-építésileg, ami elengedhetetlenül fontos tényezője eme filmes zsánernek.

Sajnos számomra mégis inkább az apróbb hibái miatt fog majd emlékezetes maradni jelen filmünk, amelyek mellett persze el is lehet menni. Erős három csillagocska tőlem, amelynek a minősége fenn tudja tartani a kíváncsiságomat egy lehetséges újabb felvonására.

horror | misztikus | sci-fi

Miután egy titokzatos erő megtizedeli a világ lakosságát, és mindenkit, aki látja, öngyilkos lesz, Sebastiannak és kislányának, Annának a saját túlélésükért kell... több»

2