Rettenetesen rossz a kép, néha teljesen nézhetetlen volt, pedig maga a sztori nagyon érdekes. És egy igazán indiai filmet láthatunk, mert tamil az elkövető (Kamal Haasan), de a szereplőgárda rettenetesen vegyes. Ahogy a nyelv is, hallhatunk angol, hindi, tamil, marathi stb. szövegeket is, a feliratkészítő jelesre vizsgázott.
Kamal Haasanról annyit érdemes tudni, hogy Shruti Haasan apja, nem mellesleg ennek a filmnek a rendezője, producere, írója és koreográfusa, ennyi minden után nem is csodálom, hogy magára osztotta a főszerepet. Amit pocsékul játszott el. Merthogy egyetlen arcát láttam, azt, amit meg lehet figyelni régi kifakult fényképeken, amikor mereven bámulnak bele a fényképezőgép lencséjébe. Ezt mutatta három órán keresztül, és néha már kimondottan fájt.
Nem véletlenül több, mint három órás a film, rengeteg minden történik ezalatt. A legtöbb történelmi eseményről feltételezem, hogy valósághű, bár Sakeet alakja kitalált, bárki lehetne. A hindu-muszlim ellentét pedig nagyon is élő seb még mindig, valószínűleg az is lesz még sokáig, India testén.
Az összes szereplő szuper volt, kiemelném SRK-t, aki a film elején, és végén szerepel csak, de akkor ezer százalékos teljesítményt nyújt, illetve Naseeruddin Shaht, akit fel sem ismertem, annyira Gandhivá vált, nemcsak a maszknak köszönhetően, hanem ahogyan játszott.
Úgyhogy egyedül Kamal Haasan csalódást okozó előadásmódja miatt nem nézném meg újból a filmet, mert inkább maradt volna meg a rendezői székben, és producerként, meg íróként tevékenykedett volna, mert arra nem lehet panasz, azokat tökéletesen csinálta.
