A múltkor véletlenül elcsíptem a filmet a tévében, de az az igazság, hogy ezt az alkotást nem nagyon tudom hová tenni. Philippe de Brocának vannak emlékezetesebb (horribile dictu: jobb) munkái is, ez viszont olyan semmilyen lett. Az egész film egy történet nélküli kapkodás, rohangálás, amit kb. tíz percben is el lehetett volna mondani. És ha az elején kezdjük, akkor már a cím is teljesen értelmetlen, pont azért, mert a Verne-regény kínai főszereplőjét itt lecserélték egy franciára. Az persze örök vita tárgya, hogy egy filmes feldolgozásnak hűnek kell-e maradnia az alapműhöz, de ebben az esetben ilyen formában értelmezhetetlenné válik a cím és a cselekmény kapcsolata.
Ráadásul Verne regényeit ismerve az író művei általában nem voltak 100%-ban bulvárosak, hiszen sok érdekes információt, netán tudományos adatot közölt bennük az olvasókkal (még ha egy részüket az utókor esetleg meg is cáfolta), és valószínűleg e regényében is bőségesen írt a kínai tájakról, emberekről, kultúráról. Ehhez képest ez a filmes adaptáció viszont eléggé felszínesnek érződött számomra, gyakorlatilag csak ürügyként használták fel Verne-t, hogy valami kalandos izét tető alá hozhassanak. És sajnos Jean-Paul Belmondónak sem a színészi képességeire voltak kíváncsiak az alkotók, nagyjából ekkor kezdődött az a korszaka, amikor leginkább az akrobatikus képességeit igyekeztek kiaknázni a filmesek.
Alapvetően nem kezdődne rosszul a film, hiszen egy szélsőséges szituációt tálalnak a néző elé a készítők, amiből még a fekete humor sem hiányzik (egy elkényeztetett milliomos sorozatos öngyilkossági kísérleteket hajt végre unalmában, de mindent túlél), ám a későbbiekben a szórakoztatás eltolódik a kevésbé igényes - sőt, mondhatni blőd - humor irányába, némileg talán megelőlegezve az 1980-as, 90-es évek fárasztó amerikai vígjátékait, paródiáit. (Más kérdés, hogy ha de Broca e filmjét kvázi paródiának tekintjük, akkor vajon mit parodizálhatott...) Jóllehet akad a filmben néhány valóban szellemes húzás - pl. a sztriptíztáncosnő felöltözése a zenére, vagy a hajón fúrt lék bedugaszolása és elzárása egy zsebből előhúzott csappal -, jobbára csak a hasraeséses-szaladgálós, csihi-puhi, blőd humor "csillog" a bő másfél óra alatt, helyenként pedig a szándékoltan eltúlzott megoldások szolgálnak humorforrásként (mint a film vége felé, amikor tűzpárbajba keverednek a kínaiakkal, szinte szürreális jeleneteknek lehetünk szemtanúi).
Sajnos a figurák is gyengén megírtak, eléggé egysíkúak és jellegtelenek, időnként a motivációik is hirtelen megváltoznak, így a színészeknek sem volt feltétlenül könnyű dolguk. A film képi világa kétségtelenül látványos, ez viszont nem tudja feledtetni a hiányosságokat és a gyengeségeket. Nem mondom, hogy az Egy kínai viszontagságai Kínában valamilyen szinten nem szórakoztató, viszont nem nyújt igazi filmélményt, megmarad egy butuska, jobbára felszínes limonádénak, amit a megtekintése után nem sokkal valószínűleg el is fog felejteni a néző.
