Kezdem ott, hogy az internetes besorolás ellenére ez korántsem egy misztikus horror. Aki ilyen elvárással ül elé, csalódni fog. Az alkotók a saját bevallásuk szerint kísérleti filmalkotásnak szánták. Kétségkívül az. Műfaji besorolásra vajmi kevéssé alkalmas.
A számozás a stáb megközelítésének főbb alapjait mutatja, azokhoz fűzöm a saját meglátásaimat.
1. A film tisztelgés az 1960-as évek misztikus német vonulata előtt.
A képi világa helyenként idézi a gótikus zsánert, de a tartalom igazából nem. Ezért is fanyalognak a történeten, akik arra számítottak, hogy kellemesen borzonghatnak. Nekem inkább az jött át – a képek, zenék és az ideologikus programbeszéd kapcsán –, hogy a stáb kedveli az 1960-as, '70-es évek hippi életérzését, annak vonzó életváltási propagandájával. De nem feledkeztek meg a naiv, problematikus, polgárízlést borzoló álom sötétebb oldaláról sem.
2. Szólni akarnak a modern világ hozta párkapcsolati gondokról.
Megvan, de azért Ingmar Bergman e téren nagyobbat alkotott.
3. Betekintést adnak a forgatás kulisszái mögé, a problémák összetettségébe, és az alkotói válság nehéz perceibe.
Talán a leginspirálóbb része a látott történetnek. A sok szálon futás miatt igazi művészi kép nem áll össze, de a fikciós köntösbe bújtatott mozaikcserepek képesek megfogni azt, akit a filmezés mélyebben érdekel.
4. Szándékosan nem akartak világos, mindent megmagyarázó forgatókönyvvel előállni. Teret biztosítanak a nézői fantáziának, az egyéni beleélés által több értelmezése lehetséges a látottaknak.
Ez a rész maximálisan teljesült. A balladai homályt keresők biztosan találnak fogukra valót a jól elrejtett részletekben. (Például több kettős szerepalakítás ezt támogatja.) A New Wave ideológia ismerete szintén jól jöhet. Rendkívül sok függ a nézői befogadói készségtől, az egyén kulturális ismereteitől, a toleranciájától, vagy akár a nézéskor benne élő hangulattól. A stáb bizony kevés segítséget ad az eligazodásban. Nincsenek segítő átvezetések sem képben, sem szövegben. A "film a filmben" eszközzel könnyű megvezetni a közönséget, a láthatatlan szereplők mondatai pedig egészen távoli fantáziasíkokra vezethetik a fogékony nézőt. Ám kell hozzá az alaposan elrejtett részletek kiszúrása. (Pl. Éva -> Lilith kettősség tartalma.)
Összefoglalva: érdekes ez a film, de csupán annak, aki többet és mást óhajt kapni attól, hogy a történetnek van eleje, bonyodalma, és végül mindenre fény derül. Mert itt a fogyasztó ismeretei, lelki beállítottsága, a mozaikképek fejbeli rendezése által szinte biztos, hogy számos végső megoldás bukkanna elő egy filmvetítést követő baráti csevegés közben.
Tagadhatatlan, hogy a fentiek módszerekre és világlátásra kevéssé fogékonyak zavarosnak találhatják a koncepciót, sőt egy idő után fárasztónak a mesét. Kísérletező kedvűek előnyben.
Egy pár egy kastélyban éli az örökkévalóságot, mígnem a valóságuk gyökeresen megváltozik, amikor valami ismeretlen férkőzik be az életükbe. több»
Szereplők: Anna Platen, Jeff Wilbusch, Frederik von Lüttichau, Luisa Taraz, Robert Nickisch
