Elmerül a film, a rossz és a rémesen gyenge horrorfilmek posványában

2024.03.07 19:52 Kóborló Olvasottság: 186x

5

Pár hónappal ezelőtt még nagyon is vártam a Blumhouse stúdió legújabb horrorfilmjét, ugyanis az előzetese alapján egy egészen hangulatos horrorfilmnek ígérkezett. Főként az előzetese miatt került be azon horrorok közé nálam, amelyekre kíváncsi leszek 2024-ben, de már most van egy olyan sanda gyanúm, hogy a listámon szereplő 20 horrorfilm közül az Éjszakai merülés című film kapja majd tőlem az egyik leggyengébb osztályzatot. Na de mi mehetett ennyire félre jelen filmünk esetében? Valószínűleg szinte minden. Lássuk hát, hogy milyen is lett a film!

Már az előzetesének a megtekintése során is volt egy olyan érzésem, hogy egyáltalán nem elképzelhetetlen az a tény, hogy jelen filmünk csúnyán beleállhat a földbe, főként horror terén, ha a készítői nem aknázzák ki megfelelően a történetében rejlő lehetőségeket. E téren azzal nyugtattam magamat, hogy azért nagy valószínűséggel egy James Wan és egy Jason Blum produceri felügyelete alól nem kerülhet ki egy annyira rossz produkció (legrosszabb esetben is egy teljesen átlagos filmélményre számítottam). Az, hogy végül nem így lett, őszintén bevallom, nagyon meglepett.

Maga a film történetét még nem is mondanám annyira rossznak, ugyanis én láttam abban fantáziát, hogy adva van egy hatalmas medence, amely valamilyen ismeretlen okból embereket öl meg (bár azért valljuk be, mindennek volt némi kis trash utóíze), de sajnos a forgatókönyvíró (Bryce McGuire) rengeteget tett azért, hogy már valahol a játékidejének a közepe tájékán teljesen kiölje belőlem a remény legapróbb szikráját a téren, hogy valami egészen fantáziadús horrorélményben legyen részem jelen filmünk esetében.

Alapjában véve kedvelem az olyan horrorfilmeket, amelyek az emberek valamelyik ősi félelmére akarnak alapozni (mint például félelem a sötéttől vagy attól, hogy egy ragadozó állat felfalhatja az embert), és hát a fulladás is ezek közé tartozik, de hogy ebben a történetben mindezt mennyire elképesztően mostohán kezelték, az egyszerűen felháborító volt számomra (pedig még a film felvezetésében látható jelenetek azért adtak még némi kis reményforrást arra nézve, hogy szerves részét fogja majd eme félelem képezni a filmnek). Tehát eme ősi félelem ment is a kuka aljára, és helyette kapunk egy olyan dolgot, ami egyszerűen nem volt képes akár csak egyetlen jelenet erejéig is félelmetes lenni. Ráadásul a film történetének a vége felé koncepciót is váltanak, ami még akár némileg árnyalhatta is volna az addigi csapnivaló történetet, ha mondjuk merítettek volna a készítők minimális ihletettet mondjuk a 2005-ös A rettegés háza című filmből, ha már koncepciót váltottak.

Egy másik nagy gondom ezzel a történettel, hogy egy percre sem sikerült neki félelmet vagy feszültséget kiváltania belőlem (pedig hát azért dolgozott a reklámgépezet azon, hogy eladja azon sablonmondatokat a nézőinek, hogy a film teli lesz feszültséggel és izgalmakkal). Kiváló példa erre, hogy még Amerikában is csak PG-13-as besorolást kapott a mozikban, amely egy horrorhoz képest igencsak alacsony. Talán az alacsony korhatár-besorolás miatt is, vagy pedig mert a film története mindvégig igencsak erőteljesen érzékeltette azt, hogy nem szükséges nagyon aggódni a filmbéli család tagjaiért, merthogy bár az igaz, hogy van veszélyforrás rájuk nézve, de egyszerűen egy pillanatra sem igazán éreztem azt, ami feltétlenül szükséges egy horrorfilmnél, miszerint hogy aggódjak a szereplőiért. És ha már a szereplőknél tartunk, akkor említsük meg azt is, hogy a forgatókönyv még a karakterek terén sem igazán jeleskedik, ezáltal pedig teljesen mindegy az, hogy milyen az őket alakító színészek játéka.

Összegezve próbálok keresni bármifajta pozitívumot az Éjszakai merülés című film esetében, de nem igazán találok, ugyanis még technikailag sem nevezném elfogadhatónak, így pedig gyorsabban merül majd a feledés homályába nálam eme produkció, mint a filmben látható medencébe dobott pénzérmék. Egy csillagnál többre nem is értékelném a látottakat.