2019.02.21 21:48 Filmbarbár Olvasottság: 160x
0

Aki látta a filmet, az tudja, hogy nehéz megszólalni a torokszorító és szívbemarkoló jelenetek után. Még akkor is, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a film (és valószínűleg az alapul szolgáló regény is, bár azt nem olvastam) egy - finoman fogalmazva - örökzöld témát jár körül, a kutya gazdája iránti hűségét, és hogy a történet szándékosan az érzelmekre hat, mégsem lehet pusztán racionálisan szemlélni ezt a mozit, hiszen megindítja a nézőt.

A mondanivaló sok szempontból didaktikus, és ez nem is csoda, hiszen ha elfogadjuk azt a nézőpontot, hogy már maga az alapmunka is egy gyermekregény - noha egy könyvismertetőben azt is olvastam, hogy az író valójában Alekszandr Tvardovszkij és a hatalom küzdelmét ábrázolta itt egy "állatmese" formájában -, akkor voltaképpen a "szocialista embertípus" kinevelésére szolgáló, a gyerekeket a "szocialista erkölcsre" tanító alkotással szembesülhetünk itt. Ebből is fakadhat az, hogy a figurák is meglehetősen papírízűek, egysíkúak, már amennyit megismerünk belőlük. Bim szemszögéből látjuk őket (s éles társadalomkritika bontakozik ki, miközben az "elárvult" kutyus keresi a gazdáját), van, aki jó, van, aki rossz, és van, aki közömbös.

De lényegében véve nincsenek bonyolult jellemek a filmben, még talán Ivan Ivanovics az, aki kicsit összetettebb figura. Ő és Bimka valójában egymás "tükörképei" - s ezért is alakulhat ki közöttük olyan mély barátság -, hiszen mindketten "perifériára sodródtak". A nyugdíjas, rokkant veterán magányosan él, mióta a családját elvesztette (és számomra nagyon jó pont volt a történetben, hogy csak lassan tudhatjuk meg, mi is áll a tragédia hátterében, ahogyan egyébként a férfiról is csak fokozatosan csepegtetik az információkat), a kutya pedig az albínósága - később pedig a vélt kóborsága - miatt lehet "számkivetett" bizonyos körökben, noha azért sokan megszeretik őt. És a film egyik kulcsmondata az, ami nagyjából arról szól, hogy ha átlagos vagy, akkor elfogadnak, de ha más vagy, akkor kitaszítanak.

A történet során látleletet kapunk a korabeli szovjet - vagy tágabban értelmezve a szocialista - valóságról, noha az egysíkú jellemek felsorakoztatása inkább arra mutat, hogy ez egyfajta konstruált valóság, amely egy tanmese kereteit biztosítja. Ezt erősítik azok a néha kabarészerű, eltúlzottan "burleszkes" jelenetek, amelyekben a rossz emberek - pl. a gonosz, pletykás, beképzelt szomszédasszony - időnként pórul járnak. Bár alapvetően belengi a filmet valami melankólia, a sajátos búskomorság, szelíd "álmosság", a befejezés az Ivan Ivanovicsot és Bimkát ért megpróbáltatások ellenére sem teljesen sötét, még ha a nézőnek az értékvesztés katarzisát kell is átélnie. Bár a történetet értelmezhetjük úgy is, hogy azt mutatja meg, hogyan viselkedik helyesen a "szocialista gyermek", vagy éppen a felnőtt, de ha eltekintünk a hibáktól, a "szocialista erkölcsi" didaxistól (az igazi kommunista embertípus a tökéletesen erkölcsös, feddhetetlen jellemű), akkor olyan örök érvényű mondanivalóra találhatunk, amelyet mindenki megfontolhat, és tényleg pedagógiai hatása lehet a gyerekekre, de akár a felnőttekre is.

A kutyában igaz barátra lelhetünk, meg kell tanulnunk értékelni a bennünket körülvevő természetet, az életet, és a jóra kell törekednünk, függetlenül attól, hogy ez a mondanivaló itt most szocialista propagandába van csomagolva. A tájképek csodálatosak, hangulatosak, szinte beszippantják a nézőt, aki hallhatja az őszi lombok susogását, és érezheti az erdő illatát. Külön kiemelendőnek tartom a Bimkát játszó kutyát, egyszerűen zseniális, nem is igazán értem, hogyan lehetett így betanítani, hogyan lehetett mindezt így leforgatni, elképesztő látvány, amint a kutya végigszáguld a városon a mentőautó után (csodáltam, hogy nem ütötték el, szerencsére), vagy amikor a vonat nyomában lohol.

És tényleg mintha igazi színész lenne, átéléssel alakítja az egészet, csodálatos jeleneteknek lehetünk szemtanúi. (Kicsit off, de tanúsíthatom, hogy a kutyák közül sok intelligens. A miénk kóbor jószág volt, valószínűleg kitehették, talán azért, mert nem fajtatiszta. Mivel megtapasztalta a rosszat, a jót nagyon is meghálálja, és bár voltak/vannak csínytevései, rossz tulajdonságai, sokszor tudom, hogy érti, amit mondunk neki, általában hallgat is az utasításokra. Állandóan valamelyikünk sarkában van, és időnként halljuk, hogy sír, ha elmegyünk hazulról. És ha még rövid idő múlva érünk is haza, akkor is úgy örül nekünk, mintha napok óta nem látott volna, annyira izgatott, hogy majdnem kiugrik a bőréből. Ja és ő is szeret "vadászni", vagy legalábbis szimatolni, macskát kergetni - nem bántja őket -, igazi családtag és igazi egyéniség. Szóval igenis sokat lehet tanulni a filmből arról, milyen is lehet egy ember és egy kutya kapcsolata, és szerintem a történet is sok valóságforgácsot tartalmazhat.)

Ha eltekintünk a sokszor propagandisztikus körítéstől, az azóta már talán kissé elcsépelt ember-kutya viszony kliséjétől, akkor egy élvezhető és megindító történetnek lehetünk a részesei. Érdemes megnéznie mindenkinek, és igen, a gyerekeknek is, hiába kegyetlen sokszor a történet, de érzékenyítésre jó, állatszeretetre nevelhet, felelős állattartásra, aki pedig egy panellakás sivárságában nő fel, rá is csodálkozhat arra, hogy olyan csodák is létezhetnek a világon, mint egy igaz barát egy okos, hűséges kutya személyében. Még ha valaki nem is szereti meg a kutyákat a filmet követően, de hátha megtanul legalább annyit, hogy ne ártson nekik (vagy a természetnek).

Nem kötelező szeretned a kutyát, de akkor legalább ne üsd meg, ne rúgj bele, ne ítélkezz fölötte, mert lehet, hogy nemesebb jellem, mint sok ember, és lehet, hogy ha a gazdája lennél, az életét adná azért, hogy te élhess. Lehet, hogy mindez giccsesen hangzik, s a film is tűnhet annak, de van igazságtartalma. S ha ez az alkotás segíthet abban, hogy a következő nemzedékekben egyre kevesebb állatkínzó nőjön fel, akkor már megérte. De a legjobb eshetőség az, ha valaki a saját bőrén tapasztalhatja meg, hogy mit jelent, ha szerető állatok veszik körül, garantáltan más szemmel fog nézni a világra, s azt is megérti, hogy mit is tud adni egy Bimkához hasonló jószág a környezetének.

dráma

Ivan Ivanovics, egy szovjet város lakótelepén éldegél magányosan, nyugdíjasként. Néha írogat, vagy vidékre utazik vadászni. Az egyik alkalommal az egyik kutyatenyésztő... több»

0