A Tökéletes napok című film Wim Wenders rendezésében szinte tökéletes. Fáradtan nagyon nem ajánlott beülni rá, mert bebóbiskolás lesz a vége. El kell kapni a dramaturgia ritmusát, mert a film a hétköznapok ismétlődésén keresztül, a minimalista stílusával lassítja le lélegzetvételünket. Nemcsak az illemhelyiségek lesznek kitakarítva a filmben, hanem a nézők elméje is.
Hihetnénk, hogy esetleg néhány metaforikus mozzanat, allúzió is szerepet nyert a tisztaság, megtisztulás képében. A film nem a dialógusoktól lesz emlékezetes, hanem azok hiányától. És ebben az űrben telik meg a film végül érzelemmel, lelki törésponttal, metamorfózissal. Minderről a film főhőse, Hirayama gondoskodik.
Kiváló színészi játékkal teszi számunkra egyértelművé, hogy az üres lehet tele, és az üres lehet üres is, amit meg kell tölteni. Minden hajnalban felkel, és útnak indul Tokió illemhelyeinek rendbetételére. Részletgazdagon ábrázolja a rendező, és nagy hangsúlyt fektet arra, hogy minden mozzanatát megmutassa ennek a takarítási munkának, végül repetitív módszerrel agyonsulykolja a témát. Talán a néző viszonyát szeretné leleplezni, mert valóban felhívja a figyelmet arra, hogy a wc takarító valahol undort kelt, látszik ez, amikor az édesanya kéztörlővel áttörli a gyerekének a kezét, aki előtte Hirayama kezét fogta. Lehet, hogy ez csupán egy egyéni attitűd, mert nyilván a medvecsíkot nem látjuk a budikban, de mégis arccal a vécécsésze felett időt eltölteni, utána leülni megebédelni, az valahogy nem illik össze burzsuj világunkkal. A rendező tehát tudatosan helyezte Hirayama foglalkozását a középpontba, és innen rajzolta ki a falevelek erezetét, melyek szerteágazó voltukban is harmóniára törekedtek. A lehető leglassabban bontakozik ki Hirayama élete. Nincs társa, családjától elszakadt, egyetlen látogatója akadt, a testvére gyermeke, aki pár napot eltölt vele. Ugyanoda jár enni, ezeken a helyeken a vendéglátósok ismerik őt. A minimális beszéd mellé a minimális étkezés is társul, a minimalizmus új értelmet nyert. Eljár minden héten fürdőbe, természetesen a japán kulturális elemek is teret nyernek a filmben, úgymint a fürdőkultúra is. A boldogságra törekvés minden mozzanata átszűrődik a faleveleken. Hirayama szabadidejében a természetet, főként a fákat fotózza. A természethez való szoros kapcsolódás a japán kultúra része. A filmet nevezhetnénk egy nagy haikunak is, hiszen a haiku sokszor a természet megfigyelésén keresztül fejezi ki gondolatait, ami elképesztően jól működik a filmben. Hirayama drámájának hátteréről azonban semmit nem tudunk meg, s úgy lett dráma a dráma, hogy a jelen életén keresztül csupán az okozatot ismerjük meg, az okokat nem. Egy igazán szeretnivaló karaktert építettek fel Hirayamával. A film végén elkezdnek kavarogni az érzelmek, nem tudjuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk. Ez a film egy igazi költészet.
83 Tökéletes napok (2023)
Hirayama (Koji Yakusho) látszólag tökéletesen elégedett egyszerű tokiói WC-takarítói életével. A szigorúan strukturált napi rutinján kívül a zene és a könyvek iránti... több»
