Különleges film a világtörténelem egyik legnagyobb háborús bűnöséről

2026.02.13 18:15 Shadow Olvasottság: <100x

5

Nagy érdeklődéssel vártam a Nürnberg című filmet, melyet sajnos elmulasztottam január elején a mozikban megtekinteni. Történelemtanárként arra voltam a legkíváncsibb, hogy mennyire lesz valósághű a háborús bűnösök pere és az egyes szereplők karakterisztikája. Kellemesen csalódtam: a 22 vádlott, a főbíró, a védők, és a döntnökök többsége is megfelelt nagyjából a jelenlegi történelmi tudásunknak.

A script és a rendezés is Hermann Göringet helyezte a középpontba. Ő volt Hitler egyik legrégibb harcostársa, a Gestapo egyik alapítója, az SS egyik vezetője (bizonyos időszakban) és a náci gépezet második legfontosabb embere, mi több, Hitler kijelölt politikai utódja. Rangkórságban szenvedett, vagyis beosztások, rangok, titulusok és hivatalok egész sokaságát akarta magának. Így ő lett a Reichstag (a német parlament) elnöke, a Luftwaffe (német légierő) feje, egy ideig az SS Reichsführere, illetve Poroszország miniszterelnöke is. Részt vett Hitler legelső hatalomra kerülései kísérletében, az 1923-as müncheni sörpuccsban, de megsérült. Commblövésének fájdalmát kezdte morfinnal csillapítani, majd teljesen rászokott és hatékonyabb drogokra tért át, konkrétan az ópiátokra. Göring a háború kezdetére már kábítószerfüggő lett, a végén pedig már 40 szem ópiáttartalmú tablettát szedett be naponta. Elhízott és öntelt, kegyetlen hólyag lett belőle.

Ezt az embert állítja be kezdetben James Vanderbilt filmje barátságos családapának, aki a per kezdetén még pszichiáterével haverkodik, aki nagylelkű és nagyvonalú vele. Persze lesz egy pont, amikor Göring (Russell Crowe) és a fogsága idejére kijelölt pszichiátere, Dr. Kelley (Rami Malek) közti viszony megromlik. Kelley ráébred arra, hogy a világ egyik legönteltebb és legkegyetlenebb embere rejtőzik a barátságos családapa maszkja mögött. Bár a pszichiátert leváltják és a hadseregből is eltávolítják a per kezdetére, civilként ott marad és végigkíséri az egész jogi eljárást.

Negatív kritika, hogy a híres Nürnbergi per 22 náci vádlottja közül mindvégig csak Rudolf Hess és Hermann Göring van kiemelve, mintha a többiek nem is léteznének. Pedig valójában kulcsfontosságú szerepe volt Hitler közvetlen környezetében a következőknek is: Albert Speert, Ernst Kaltenbrunnert, Wilhelm Keitel és Alfred Jodl (utóbbi kettőnek a hadsereg élén volt meghatározó jelentősége).

A második számú negatívum Heinrich Himmler szerepének marginálása. Bár őt elfogják a háború utolsó napjaiban, mégis sikerül öngyilkosságot elkövetnie. Pedig nagy fogás lett volna a szövetségesek számára, mivel 1944 nyarától (a Hitler elleni nagy merénylet-kísérlettől kezdődően) már ő a második ember Hitler után. Hatalma az SS fejeként és birodalmi belügyminiszterként illete Reichsführerként már megelőzi Göring befolyását. A film mégis érezhetően a két legmagasabb rangú főnácira fókuszál: Hitler korábbi helyettesére, Hessre és későbbi jobb kezére, Göringre (akit az utolsó pillanatig a második emberének állít be).

Ami a színészi teljesítményeket illeti: pozitívum mind Russell Crowe, mind pedig Rami Malek alakítása. Tökéletesen idomulnak karaktereikhez mindvégig. Ugyanez mondható el a Jackson főbírót alakító Michael Shannonról is. A Nürnbergi 22-ről egyébként a rabokért felelős Burton C. Andrus ezredes könyvet írt a per után, melyről mi az egyetemen tanultunk is. Érdekes volt őt látni a filmben John Slattery alakításában. Katonás szigorúsága élethű volt szerintem.

A rendezéssel is elégedettek lehetünk, bár a játékidő kissé elnyújtott (148 perces), nem érezhető unalmasnak a film egyetlen szakasza sem. Tetszett az is, hogy a nácik legtöbbje külsejében is hasonlít a valós figurákra, például Hess a sajátos és jellegzetes szemöldökével. A végén Göring halálának bemutatása már kérdéses, mai tudásunk szerint egy őr vitte be neki a ciánkapszulát, amivel aztán öngyilkos lett akasztása előtt (nem pszichiátere volt az, aki akarva-akaratlan a kezére játszott ebben). Összességében informatív és különleges a Nürnberg, nekem tetszett és szerintem megérdemli a négy csillagot. Minden történelemkedvelőnek csak ajánlani tudom.