Előre le kell szögeznem, hogy az animáció, illetve a mese, rajzfilm nézése nem tartozik a fő tevékenységi köreim közé, ha filmekről van szó, de azért néha-néha előveszek egy pár olyan alkotást évről évre, amelyek esetlegesen érdemesek lehetnek a figyelmemre. Így döntöttem épp egy forró nyári napon, mikor már legalább 8 hónapja a mozik műsorra tűzték eme alkotást. Azt tudtam, mikor kiválasztottam, hogy anno ez az animáció nagyon népszerű és igen meghatározó volt a szakma szemében is, és szinte csak jó kritikákat hallottam felőle.
A DreamWorks egész estés, lenyűgöző képi világgal rendelkező alkotása, és mostanság, amit az asztalra tesz eme cég, kivívja a tiszteletet, és őszintén bevallom, hogy piacvezető is lehet idővel a közeljövőben, ha maradnak ezen az úton, ha már nem az. Mivel az elmúlt években sokkal jobb minőségi munkát végeznek, mint mondjuk a Pixarnál többek közt.
A film egy könyvadaptáció, ami 2016-ban jelent meg azonos címmel, és Peter Brown munkája, ezt pedig Chris Sanders adaptálta és rendezte is egyben, amiben nagyon jó munkát végzett, mert az egész 102 perces animáció olyan történetet és cselekményt hozott össze, hogy az a könnycsatornákra is hatással van. Megható, emberséges történet, ami több, mint egy animáció, és inkább felnőtteknek szól, mint gyerekeknek. Persze ők is megtalálják benne a szépséget, de a felnőtteknek sokkal több a mondanivalója a filmnek, vagyis animációnak.
A képi hatások egyértelműen szemkápráztatóak. A karakterek szerethetőek. Roz a főhősünk, aki egy tájfun miatt lezuhant rakomány részeként egy lakatlan (emberi szemmel) szigetre vetődött egyetlen túlélőként. A beilleszkedés, a kirekesztődés, a bűntudat és sok minden más, amivel emberként is meg kell küzdenünk, főleg fiatalon, ez a történet teljesen jól ábrázolja. Roz mindent megtesz annak érdekében, hogy elfogadja a körülötte lévő állatvilág, de mindenki csak szörnyeteget lát benne, mert nem olyan, mint ők. Egy véletlen baleset által végre értelmet nyer a léte, egy kis liba sorsa múlik rajta, így hirtelen az anyaság terhével és minden felelősségével megküzdve, jó és rossz időszakokon átmenve meséli el az ő történetüket, és hozzájuk csapódik Stikli, a róka, aki a maga módján is szerethető karakter.
A filmre inkább azért mondtam, hogy a felnőtteket is megszólítja, mert sok témát boncolgat, ami számunkra felnőtt fejjel is fontos, és természetesen a család mint motívum, lényeges a történetben. Egy teljesen megható történetről van szó, ami rendesen hatással lesz az emberre, meglágyítja a szíveket, és örömteli perceket is okoz. Teljes a kikapcsolódás élménye.
Azért mostanság, ha animációs filmet nézek, azt vettem észre, hogy már egyre komolyabb témákat boncolgatnak, és a felnőtteket is próbálják bevonni, és nem csak gyermekmese jellege van eme alkotásoknak. Érdemes így tehát szemezgetni az alkotások között, mert mindig vannak gyöngyszemek, mint ez az animációs film is. Tiszta szívemből ajánlom minden korosztálynak megtekintésre, szerintem nem fogtok csalódni benne. Jó szórakozást kívánok hozzá!
