A szerelem fáj, főleg így tálalva

2025.05.15 00:42 Zsolt Szabó Olvasottság: <100x

2

Az idei Valentin-napi filmünk nem épp egy beskatulyázott romantikus film volt a mozik kínálatában, hanem akcióval megspékelve. Az elmúlt időszakban nem volt példa arra, hogy már a romantika is kihalt ezen a napon. Hová tűntek az igazi jó vígjátékok, illetve romantikával fűszerezett filmek? Tényleg a népnek csak ez kell? A látvány, a megkoreografált, illetve CGI-vel teletűzdelt mozifilmek?

Egyre kevesebb az olyan alkotás, ami igazán szívhez szóló és elgondolkodtató. Már csak a csihi-puhi, az agyonvert és agyonlőtt emberek, erőszak a köbön stb. De hogy már a Valentin-nap se arról szól, amiről kellene... Tudom, tudom, én sem vagyok oda az ilyen napokért, de ha már van, akkor legalább olyan alkotást kellene kivitelezni, ami meg is felel az elvárásainknak.

Pedig ez a film alapból jól indul, mert maga a stáb, a színészgárda is igen jó múlttal rendelkező egyénekből áll, akik már bizonyították, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak. Mivel a film producerei közt van David Leitch, aki igen neves eme szakmában, és tudjuk, hogy amihez ő hozzájárul, az nem lehet rossz, lásd John Wick, Senki, vagy a tavalyi filmje, a Kaszkadőr, csak hogy pár filmjét említsük. Vagy épp a színészgárda kemény magja, Ariana DeBose (West Side Story, Oscar-díjas alakítása) vagy Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor, Oscar-díjas alakítása).

A filmhez igen jó alap lett hozzáadva, de ezen dolgokat egy teljesen újonc rendező kapta meg a kezei közé, aki igaz, már másodrendezőként sokszor bizonyított, Jonathan Eusebio. Semmi baj, ha a név nem cseng ismerősen, mert nekem se. A film egész végig nem tudja eldönteni, hogy akciófilm, harcművészeti film, romantikus, avagy épp vígjáték. Vagyis van benne bőven más-más műfaj, de itt az a kérdés, hogy ez a filmnek jót tesz-e. Szerintem nem.

Ahhoz képest, hogy a színészgárda milyen neves, még ők sem tudják a filmet megmenteni a teljes pusztulástól. Nem hiába, szinte a kutya sem volt kíváncsi rá, mikor kijött frissen pár hónappal ezelőtt. Én se moziban néztem meg, hanem otthon, a kanapé kényelméből. Mert még egy mozijegy árát se érte meg véleményem szerint.

A filmnek kb. csak annyi köze van a Valentin-naphoz, hogy abban az időszakban játszódik. A főhősünk Marv (Ke Huy Quan), aki szakított a múltjával, vagyis azt gondolta, de mikor felbukkan egy nő a múltból, Rose (Ariana DeBose), hirtelen mindenki rátalál, hiába bújt el és élt úgymond szürke életet. És miért? Mert a cselekményből kiderül, hogy anno a főnöke egyben a testvére, az antagonista, aki a filmben teljesen visszahúzódik, és szinte a film végéig csak pár pillanatra tűnik fel.

A teljesen tesze-tosza bérgyilkosok közül, akit egy kicsit is komolyan lehet venni, az Holló karaktere. És itt jönnek képbe a kicsit elpoénkodott akciójelenetek. A film hossza 83 perces, ami végig pörgős, nem hagy pihenni, mert mindig van hová kapni a fejedet, de egy idő után már-már kezd fárasztó is lenni. Aki részemről kellemes alakítást nyújtott, az Ashley (Lio Tipton) karaktere, aki már totál beleunt, és az életunt dolgot totálisan átadta, persze a szerelem rá is rátalál a filmben.

A teljes hossz alatt nagyon sok verekedős, csihi-puhi rész van, amik jól megkoreografáltak, de kb. ennyi, mert még az is el van poénkodva, mintha kifiguráznák ezen műfajt. Szóval romantikus film, mert Marv és Rose? Vagy épp Ashley szerelmi szála, vagy épp minden egyben? Sok-sok kérdés felvetődik bennem, hogy a film mire is akar időt szánni. Totálisan egyszer nézhetős, én se biztos, hogy mostanság fogom elővenni eme alkotást. Megnézni mondjuk vasalás vagy épp takarítás mellett, vagy egy délutáni szunyókálás alatt viszont tökéletes választás lehet.

A zene sem adott hozzá pluszt, véleményem szerint ugyanolyan középszerű, mint maga a film. 2025-ben biztosan nem ez lesz a kedvenc filmjeim egyike. Az én értékelési rendszerem szerint ez csak egy 10/5-öt ér. Ami viszont biztos, nézd meg, és neked is legyen saját véleményed, mert ez is csak egy vélemény a sok közül, ki hogy látja a világot! Mozizni és filmeket, sorozatokat nézni mindig jó dolog, főleg, ha minőségi alkotás kerül elénk.