Tisztes iparosmunka

2026.06.15 18:52 Ahoj poplacsek Olvasottság: 408x

3

Guy Ritchie-nek finoman szólva nem ez a főműve, de különben tisztességes szórakozást nyújtó popcornmozi, csak tőle többet várunk. 3-4 csillag között ingadoztam, 10-es skálán nálam ez szűk 6-6,5-et ér. Maradjon a 3 csillag, és akkor még jófej is voltam. Ez a különben nem túl acélos értékelés két nappal a film megnézése után született meg; közvetlenül a film után még magasabb az érték, amíg friss az élmény. Csak az van, hogy alszik rá egyet-kettőt az ember, és azt mondja, hogy basszus, ez nem volt olyan szintű, mint amit ettől a rendezőtől elvárunk.

A tempó pörgős, a szereplők elég jók, mindjárt belecsöppenünk egy látványos cselekménybe, de a gondok már az első félórában intenzíven jelentkeznek; csak ott még várja a néző a felsőbb értelmet, ami az istennek nem fedi fel magát végül. Van egy vagyonkezelő-szerűség New York Cityben, amelynek az egyik ügyfelét lenyúlják egymilliárd dollárral. Ez az ügynökség felfogad egy problémamegoldó csapatot, hogy hajtsa be a pénzt. A csapat az összes akciófilmes klisének megfelel: pompás, rettenthetetlen és megállíthatatlan emberpéldányok, szuperférfiak és egy szupernőstény. Csodálatos fizikumuk természeti adottság, hiszen mint az ilyen filmek hősei általában, ők se edzenek sose. Persze sarokba is szorítják a minden hájjal megkent üzletembert, mindig nyolcvannyolc lépéssel előrébb járva és gondolkozva, mert nemcsak a fizikumuk kivételes, de az elméjük is. Mégsem értjük, hogy miért terveznek iszonyú bonyolult kimenekítési akciót az adósságbehajtási tárgyalás napjára a tárgyalást lefolytató szupernőstény kolléganőnek. Ugyanis arról egy pillanatra se próbál meg minket Ritchie meggyőzni, hogy miért törvényszerű, hogy a dolgok ebbe az irányba fognak eszkalálódni; na, meg akik ennyire nagy májerek, hogy előtte szoft módszerekkel majdnem teljesen megfektették a rossz arcot, azoknak semmi gondot nem kellene, hogy okozzon az, hogy visszahekkeljék a hiányzó pénzt kamatokkal együtt.

Na, szóval ül az ember a moziban, nézi, ahogy szép emberek aprítják az ellent; minden látványos, de közben végig ott van az a kínos feszengés, hogy akkor most ez az egész mi a francért történik? Ez önmagában egy botrány egy Guy Ritchie-film esetében, hogy a nézőben kialakulhat ez a végig jelenlévő feszítő érzés. Igazából azért adom meg az erős három csillagot, mert ha elvonatkoztatunk attól, hogy egy igazán jelentős előéletű rendező hozta össze ezt a blődséget, akkor szigorúan szórakoztatóipari szempontból a szerződésszerű teljesítés megtörtént, a popcorn jól fogyott, mi, nézők meg összességében jól elvoltunk. Az már más kérdés, hogy csak később jövünk rá, hogy amit a moziból kijőve aranynak gondoltunk, az fémmel bevont műanyag volt. Szóval amit Ritchie megcsinált velünk, az a parasztvakítás tipikus esete; megértem, ha valaki erre bevágja az 1 csillagot, én is közel jártam hozzá, de aztán győzött a megbocsátóbbik énem. Próbáljátok a nagy rendezői névből eredő elvárások nélkül megnézni, és úgy rendben lesz az élmény, nem fogjátok felcseszni magatokat utólag, mint én. Ha valaki úgy megy a moziba, hogy lássuk, mit alkotott a nagy Guy Ritchie, az tutira csalódni fog.