:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT:::
Nem vagyok a horrorfilmek nagy rajongója, de most adtam egy esélyt a műfajnak. Ez most is így történt – bár a történet számos pontján legszívesebben félrenéztem.
A történet középpontjában egy különösen zavarba ejtő nevelőnő áll, aki már az első percektől kezdve furcsa szokásaival és viselkedésével feszegeti a néző komfortzónáját. A kitömött kutya a nappaliban, az önelégült szelfizés az újonnan érkezett gyerekekkel – ezek a részletek egyszerre groteszkek és hátborzongatóak. A karaktert alakító színésznő egészen elképesztő alakítást nyújt: egyszerre taszító és lenyűgöző. A film legerősebb pillanatai kétségtelenül hozzá kötődnek.
A cselekmény során fokozatosan bontakozik ki a nevelőnő múltja, benne egy rejtélyes és tragikus gyereklány-halálesettel, aminek körülményei mindvégig homályban maradnak. Vajon baleset történt vagy maga a nő áll a háttérben? A kezdő jelenetek sejtelmesek, a későbbi visszatérő videófelvételek pedig még több kérdést vetnek fel. A néző nem lehet biztos abban, amit lát. A jelenetek egyszerre utalhatnak rituális mágiára, gyilkosságra és kétségbeesett feltámasztási kísérletre.
A film témaválasztása erős gyomrot kíván. A gyerekbántalmazás kérdését nem csak érinti, de hangsúlyosan jelen van, így érzékenyebb nézők számára határozottan nem ajánlott. Nehéz volt nézni a jeleneteket, ahol a nevelőnő alkohollal kínálja a gyerekeket, manipulálja őket pszichológiai és fizikai eszközökkel egyaránt. A fiú főszereplő próbál menekülni ebből a rémálomból, intelligens karakterként szimpatikus figura, de a rendszer (és a nevelőnő manipulációja) végül túlerőben van.
A gyámhatóság látogatása ideiglenesen reményt kelt, de a menekülési terv összeomlása végleg lepecsételi a sorsokat. A film sötét és nyomasztó tónusa végig kitart, nincs valódi feloldás – és talán épp ettől olyan emlékezetes.
Összegzésként ez a film nem való mindenkinek. Sőt, csak azoknak ajánlanám, akik bírják a lelki és vizuális nyomasztást, és vevők a pszichológiai horrorra. A 18-as karika teljesen indokolt. Nem tökéletes, de hatásos. És ha másért nem, a nevelőnőt alakító színésznő félelmetes és zseniális játékáért mindenképp érdemes emlékezni rá. Mivel kiráz a hideg a gyerekbántalmazás témakörétől, ezért adok a filmre kevés pontot.
79 Hozd vissza őt (2025)
Amikor egy testvérpár megérkezik új nevelőanyjuk távoli lakhelyére, egy hátborzongató titokra bukkannak, amely próbára teszi a bátorságukat... több»
Szereplők: Sally Hawkins, Sophie Wilde, Billy Barratt, Jonah Wren Phillips, Mischa Heywood
A kritikád olyan, mintha tetszett volna a film, ezért nem nagyon értem, miért pontoztad le a témakör miatt. A 12 év rabszolgaság témaköre is elég gyomorforgató, de ez nem határolja be a film minőségét, nem?