Amikor a tavalyi évben először hallottam, hogy Danny Philippou és testvére, Michael Philippou új horrorfilmmel fog jelentkezni, már akkor erősen elkezdtem érdeklődni a készülő produkciójuk iránt, merthogy már a rendezőpáros korábbi, a 2022-es Beszélj hozzám című filmjükkel is érzékeltették velem, hogy értenek ahhoz, milyennek is kell lennie egy hangulatos horrorfilmnek.
Az elmúlt tíz év során született is egy zsáner ezekre a horrorfilmekre, amit poszthorrornak neveztek el. Eme zsánerbe olyan kiemelkedő alkotások kerültek be az elmúlt évek alatt, mint a 2015-ös A boszorkány, a 2014-es Babadook, a 2018-as Örökség, avagy a 2019-es Fehér éjszakák. Ezen horrorok leginkább a hangulatteremtéssel borzolják a nézők idegrendszerét, és nem feltétlenül a jumpscare-re fektetik a legnagyobb hangsúlyt. Nos, nálam ez már szinte fél siker, ugyanis kimondottan kedvemre valók eme horrorfilmek. Aztán amikor láttam a film elején, hogy a számomra annyira nagyra tartott A24-es forgalmazó/stúdió is beszállt a jelen produkcióba, akkor már egyre jobban sejtettem, hogy egy kimondottan érdekes filmélményben lesz részem. Lássuk hát, milyen is lett a Hozd vissza őt című film!
Hiába foglalkozott már számos film (műfajtól függetlenül) a gyász és az elmúlás feldolgozásával, nálam mindig hatásosan tudnak működni eme témakörök, és hát jelen filmünk története is erre épít. Mondjuk külön pozitívuma eme történetének, hogy mindezzel duplán is foglalkozik. Pedig hát a film legelején látható képsorok szinte mindenre utalhatnak, csak hát arra nem, amire végül szinte majdhogynem az egész története épül.
Újabban egyre több horrorfilm esetében érzem azt, hogy a misztikum fenntartását azzal akarják elérni a készítők, hogy magyarázatok helyett csak célozgatásokat kapunk, hol többet, hol pedig kevesebbet. Jelen produkciónk esetében se várjon senki egyértelmű válaszokat a misztikumának az eredetére, amit ezúttal sem sorolnék az egyértelmű negatívumai közé, mert bár jelen van a misztikum, de nem abban akar a legerősebben kitűnni a filmünk, hanem sokkal inkább az atmoszférateremtésével, ami viszont majdnem kiválóan működött szerintem.
Ismét egy olyan horrorfilm született a Hozd vissza őt című film esetében, amit utólag biztos, hogy nem sorolnék a szórakoztató horrorfilmek közé. Merthogy több szempontból is ez egy nehéz és néhol groteszk film lett, ez pedig még a sokat látott horrorrajongókat is kikezdheti.
A film történetét már említettem e téren és a hangulatteremtését is, de itt még a látvánnyal és a szereplőivel is jól tudtak operálni a készítők. Szereplők terén egyértelműen a hátán viszi a kész filmet Sally Hawkins játéka, aki már-már a kezdetektől rengeteget ad hozzá a nyugtalanító filmélmény megteremtéséhez. De persze azért ne feledkezzünk meg a filmbéli Olivert alakító Jonah Wren Phillipsről se! Szerencsére a további szereplőktől is kimondottan erős alakításokat láthatunk, így pedig mondhatjuk, hogy a film szereplőin semmi nem múlott.
A film látványban is kimondottan erős, ugyanis nem sok mindent hagy a néző fantáziájára, ráadásul határozottan jelen van a gore is, amit viszont még jobban fel tudtak erősíteni a különféle hanghatásokkal.
Összegezve, egy rendkívül kellemetlen és egyáltalán nem könnyen felejthető alkotást kapunk a Hozd vissza őt esetében, ami bár nálam majdhogynem biztos, hogy nem kerül be a tavalyi év top horrorjai közé, de azért a négycsillagos tartományba könnyedén igen.
65 Hozd vissza őt (2025)
Amikor egy testvérpár megérkezik új nevelőanyjuk távoli lakhelyére, egy hátborzongató titokra bukkannak, amely próbára teszi a bátorságukat... több»
Szereplők: Sally Hawkins, Sophie Wilde, Billy Barratt, Jonah Wren Phillips, Mischa Heywood
