Lynette-nek egy éjszakája van, hogy összegyűjtse a pénzt családja házára. Helyzete kilátástalan, de ezt az utat főleg elkeseredett Vanessa Kirby-rajongóknak tudom ajánlani. A Mindig eljön az éj nem tartogat elég izgalmat és érdekességet a színésznőn kívül, és inkább csak amerikai nyomorpornónak hat. Felszínesen táncolgat témaköre szélein, egyedül a lezárásában képes drámát generálni, azonban az odavezető út inkább véletlenszerű események sorozatának tűnik narratíva helyett. A szomorú és végtelen kiútkeresés és személyes tragédia csak halvány foltokban jelenik meg.
25 ezer dolláron áll vagy bukik Lynette háza, ahol az alkoholista anyjával (Jennifer Jason Leigh) és Down-szindrómás bátyjával (Zack Gottsagen) tengődik. Hármójuk interakciója a film legerősebb része. Az egyáltalán nem szájbarágós nyitójelenetben tévé- és rádióadásokból tudjuk meg, hogy a szociális háló összeomlott, az emberek elszegényednek és minden rossz. Egy társadalmi feszültségekkel játszó történetnél ennél egy kicsit visszafogottabb történetvezetésre számítottam, de a film képtelen igazán ambivalens figurákat megjeleníteni főszereplőjén és anyján kívül.
A gond az, hogy a már Marvel-sztárrá vált Vanessa Kirby kicsit sem néz ki annak a lecsúszott, zűrös, csóró alaknak, aki egyik napról a másikra él. Beállított frizurája és tökéletesre sminkelt arca nem hat autentikusnak, a néha felbukkanó epizódszereplők, akikbe belefut a történet, jobban megtestesítették azt a „white trash” hangulatot, amit a film sajnos képtelen volt rajta keresztül átadni. Karaktere túl racionális, túl higgadt, és hiányzott a pánik vagy feszültség, ami egy ilyen sztorit igazán meghajtott volna. A történet sokszor szinte kezébe adja az adott dilemma megoldását, és karakterfejlődése is csak a film utolsó harmadában bontakozik ki.
A film éjszakája egyfajta utazás Lynette múltjába: felkutat régi ismerősöket, haldokló barátságokat, toxikus kapcsolatokat, hogy a pénzt mindenáron összegyűjtse. A rendező így próbálta a portlandi alsóbb rétegek világát bemutatni. A társadalom lecsúszott részének alakjai között nincs betyárbecsület, mindenki foggal-körömmel küzd a dollárokért, és senkiben sem lehet bízni. A bemutatott figurák azonban inkább karikatúrái az éjszakai életnek: korrupt politikus szeretője, egy rablásra kész sittes, buta drogosok és nagyzoló maffiózók. Egyik figurát sem ismerjük meg igazán, mintha az ő éjszakájuk és történetük felesleges lenne, pedig szinte mind Lynette hasonmásai lehetnének. Mindnek ott a múltja és környezete, ami ehhez a világhoz láncolja, egy feloldhatatlan társadalmi rabság, amire a film csak célozgat, de igazán belemenni nem mer. Mégis miért harcol akkor főhősünk egy házért, mely alig nevezhető otthonnak, amely nem több, mint egy ketrec rossz emlékekkel? Múltbeli bűneinek feloldására egy éjszaka kevés, és ennek felismerése a film igazi katarzisa. Lynette csak a film végén konfrontálódik helyzete kényelmetlen igazságaival egy meglepően erős jelenetben, azonban ez kicsit kevés a majdnem kétórás futkározás után. Egy jobb forgatókönyvből a színésznő sokkal többet tudott volna kihozni.
Bár történetileg kevés, a Mindig eljön az éj nem egy rossz Netflix-film. Sosem lassul le hosszabb időre, és rengeteg szereplőt sorakoztat fel, hogy fenntartsa az érdeklődést. Azonban feszültség nem tud létrejönni az ámokfutás alatt: Lynette kicsit túl egyszerűen jut hozzá dolgokhoz, és nem mindig világos, hogy neki mennyire nehéz rászánnia magát, hogy meglopja egy barátnőjét vagy felkeresse abuzív partnerét.
Örvendetes, hogy Vanessa Kirby megpróbál a szuperprodukciók árnyékából kinézni, és drámai szerepekben is feltűnni, de legközelebb egy valóban neki való figurát kell keresnie.
63 Mindig eljön az éj (2025)
Lynette több munkával zsonglőrködik, miközben édesanyjáról és idősebb testvéréről is gondoskodik. több»
Szereplők: Vanessa Kirby, Jennifer Jason Leigh, Michael Kelly, Randall Park, Jake McDorman
