A sorozat angol címe, az "adolescence", nem jelent egyet a "Kamaszok" kifejezéssel. Inkább a felnőtté válás korszakát jelenti, ami leggyakrabban egybeesik a tinédzser korral, annak fizikai és lelki változásaira utal.
Annyi biztos, hogy ez a sorozat kicsit sem átlagos. Olyan, mintha egy dokumentumfilmet néznénk. Minden rész egy kb. egyórás jelenet különböző helyszíneken, de egyhuzamban felvéve. Ez már önmagában is nyomasztóan hat ránk, mert csak azokat az információkat kapjuk meg, amiket éppen elénk tárnak a kegyetlen valóság formájában.
Van egy kamasz srác, akit bevisznek gyilkosságért, és aki az utolsó pillanatig azt állítja, hogy nem ő volt. Amikor egy nagyon erős bizonyítékot tesznek elé, még akkor is kitart az álláspontja mellett. Ezzel igazi kétségek között hagyva szüleit, főleg az apját, hogy a bizonyítéknak higgyen, vagy vakon a saját fiának. Ezzel, gondolom, sok szülő szembesül, amikor lelke mélyén tudja, hogy a szemébe hazudik a saját gyermeke, de szeretne neki hinni, hogy nem veri át, sőt, akár még a bűntudata is piszkálja, hogy mi van, ha mégis igazat mond, én meg nem hittem neki.
A negyedik részben a szülők kiborulását látjuk, azon gondolkodnak, hogy mennyire felelősek ők azért, amit a fiuk tett. Mit ronthattak el? Észrevehették volna? Volt egyáltalán valami jel? Közösen gondolkodunk velük, de igazságot senki nem kap.
Ez egy fájó történet, mert elgondolkodtat, hogy te mennyire figyelsz oda, hogyan tudod megvédeni a gyermekedet attól, hogy lelkileg sérüljön. Gyakorlatilag minden kamasz szereplő kimondja, hogy társai gonoszak, nincsenek igazi barátaik. Főleg az internetes világban, mindenki kivetkőzik, és gyakorlatilag következmények nélkül bánthatják egymást a nagyközönség előtt.
Hasonló a történet, mint a Jacob védelmében, bár nekem az a sorozat mégis jobban tetszett, mint ez. Mindenesetre egy tanulság tuti van benne: jobban oda kellene figyelnünk és követnünk, hogy a gyermekeink mivel foglalatoskodnak a számítógépeiken.
