Van igény az Odüsszeia jellegű produkciókra

2026.07.27 10:25 Master Olvasottság: 121x

3

Érdekes volt megfigyelni az Odüsszeia című film teljes előzmény-történetét a forgatástól a premierig és utána is az első nézői illetve kritikusi reakciókig. A forgatásokról az szivárgott ki, hogy Christopher Nolan woke-filmet készít, azaz telepakolja PC (politically correct) elemekkel az Odüsszeiát: homokosok, leszbik, átoperáltak és színesbőrűek tömkelegével erősen rájátszva a genderre is (azaz szándékosan összekeverve a nemi szerepeket a karakterisztikában). Aztán kiderült: ez nem egészen igaz, mert bár Elliot Page (férfivá átoperált hölgy, hajdani Ellen Page) szerepel a darabban, nem ő Achilleusz, hanem Sinon, egy hős görög harcos, aki sokat segít Trójánál. Igaz kicsit valóban sok a színesbőrű karakter (többek közt Szép Heléna is és számtalan görög katona) ez nem zavaró a cselekményben.

A film tehát sok vádat kapott már a forgatáskor, de jött a premier és azonnal rekordokat döntött a jegypénztáraknál. Az első nézői értékelések pedig (248 ezer voks az IMDb-n) egészen a 8,5 pontig repítették a produkciót. Ami az én véleményemet illeti: nem egy kiugróan jó film, de világosan megmutatja, hogy mekkora igény van a hasonló hősies, eposzi filmekre, melyek történelmi köntösben kerülnek tálalásra. Nolan nagyot akart gurítani ami már abból is látszik, hogy az egészet 70 mm-es IMAX kamerákkal vette fel, semmit nem bízva a véletlenre.

Ugyanakkor én hiányoltam a komolyabb és látványosabb harci jeleneteket, melyekből a 2004-es Trójában azért sokkal többet kapunk. Ami az alakításokat illeti: egyetértek azokkal, akik (többek közt itt is) azt írták, hogy Matt Damon egy kissé megfáradt Odüsszeuszt hoz a vásznon, de szerintem ez rendezői koncepció, mivel Nolan azt akarta kifejezni ezzel, hogy az ő Odüsszeusza egy belső válságokkal küzdő, intellektuális hős. Ugyanakkor ez nem mutatott jól a filmben, mert a szokásos (a hős legyen hős és rendíthetetlen) megközelítéstől nagyon messze volt és ambivalens Odüsszeuszt teremtett (amit a nézők nagy százaléka valószínűleg nem tudott dekódolni). Tetszett viszont Pénelopé szerepében Anne Hathaway aki karakterének viszonylag szűk mozgástere ellenére sok arcát meg tudta mutatni. Telemakhosz szerepében Tom Holland viszont egy tévedés lett, figurája inkább volt idegesítő mint hősies (amilyennek Homérosz eredetileg szánta). Maga a cselekmény többé kevésbé követi Homérosz 3 ezer éves művét: kipipálhatóak sorra a szörnyek, szirének, varázslónők bár ezek kivitelezése meglepő módon meglehetősen minimalista (legalábbis egy amerikai látvány-produkcióhozz képest [milyen lett volna az egész mondjuk Peter Berg vagy Roland Emmerich kezében). Sajnos nagyon sok az üresjárat így némileg kilóg a lóláb hogy szándékosan akarták közel 3 órásra a filmet, ezzel is kifejezve grandiózus voltát. A hang és zenei betétek jók, az alaphangulat ókori így összességében rendben van a film, melyre megadható a négy csillag. Ötöt nem tudok rá adni a felsorolt problémák és gyenge alakítások miatt, illetve azért sem mert nekem valami nagyon hiányzott ebből az egészből. És azt hiszem ez a katarzis-élmény.