A szentéletű

2026.10.01 00:10 kabel Olvasottság: <100x

0

Szépen működő, visszafogott horror volt a Holy Boy, még akkor is, ha premisszája nem túl izgalmas. Láthattuk már ezt a horrort párszor, mégis a traumákkal játszó és azok feldolgozásából táplálkozó ijesztések mindig működnek, és a vallási fanatizmussal kevert elszigetelt kisközösség talán a zsáner egyik legszilárdabb alapja.

Ami új és jól működik, az a feszültség és a helyszín. A The Holy Boy remekül építi történetét, és egy-két egész ijesztő szekvenciának is helyet ad, azonban szinte soha sem jumpscare-ekből vagy hangos hangeffektekből táplálkozik. Főszereplője természetesen saját traumával érkezik az isten háta mögötti olasz kisvárosba, ahol megismerkedik egy különös módon született fiúval. Tetszett, hogy a film nemcsak a kívülálló személy szemével láttatta az eseményeket, mint a legtöbb hasonló horror, hanem különböző karakterek között ugrálunk, akik így vagy úgy saját céljaikat próbálják teljesíteni, mind valahogy kihasználva az említett fiú képességét. A srác ugyanis egy öleléssel boldoggá tud tenni mindenkit, elrepítve az adott ember összes negatív gondolatát. Persze ennek ára van, amit szemfülesebb zsánerismerők hamar kitalálhatnak. Könnyű párhuzamot találni elnyomott érzelmekre, drogra vagy más felszínes megoldásokra emlékeink elnyomására. Csakúgy, mint bármelyik szerhasználatnak, ennek is csak egy vége van.

A film azonban nem tudja pontosan, mi akart lenni. Lezárása után még vagy 20 percig folytatódik egy nagyon furcsa utolsó üzenetbe, ahol mintha nem tudta volna a rendező, hogy mit akart mesélni.

Spoilerek... A záró szekvenciában az apafigura a fia életére tör, már amennyi élet maradt abban a gyerekben, de ezt főszereplőnk valamiért megakadályozza, de ez kb. ellene megy teljes karakterének, meg kicsit a sztori üzenetének is.