Sajátosan bizarr és szürreális utazás ez a film egy nő pszichéjébe, egyúttal Los Angeles mocskos éjszakai életébe. Véletlenül – vagyis egy másik film kapcsán, a gugli ajánlására – bukkantam rá ennek a filmnek a címére, s miután elolvastam a tartalmát, kíváncsi lettem. Nem mondom, hogy zseniálisnak tartom ezt a művet (sőt, örülök is, hogy még egy óra hosszáig sem tartott), mégis akadtak benne olyan ötletek, amelyek még a mai néző számára is érdekessé tehetik a filmet - még úgy is, hogy vélhetően sokak számára ismeretlen nevekkel találkozhatunk a stáblistán.
A történet egy fiatal, kissé lapátarcú nő bemutatásával indul, aki egy rémálomból felébredve a városi éjszakában próbál megnyugvást találni. Az útját azonban fura figurák és nyugtalanító események szegélyezik. Minduntalan belebotlik egy újságba, amelynek szalagcíme egy titokzatos késelésről szól, majd egy férfi egy másik, gazdag férfinek mutatja be őt. Amikor felmennek a szintén nem túl vonzó külsejű, de annál vastagabb pénztárcájú jóember lakására, egy idő után dulakodni kezdenek, s a nő kilöki őt az ablakon, miután megszúrta őt. A férfi halálra zúzza ugyan magát a kövezeten, de közben kitépte a nő nyakából a medálját. A nő csak úgy tudja magához venni az ékszert, ha levágja a férfi kézfejét, a rendőrség azonban üldözni kezdi őt. A történetnek persze itt még nincs vége, de a befejezést nem szeretném lelőni.
Ez a film valójában egy lélektani horrorral ötvözött kései film noir, amelynek központi témája a "femme fatale" végzete, illetve a nők kiszolgáltatottsága a férfiközpontú társadalomban. Számomra a történet egyik döccenőjét éppen az jelentette, hogy a főszereplőről sem tudunk meg sokkal többet, mint másokról. Így valójában kívül maradunk az egész sztorin, és szorítani sem nagyon tudunk senkinek, de egyáltalán nincsenek is pozitív figurák ebben az alkotásban. A nőről csak sejthetjük, hogy egyedül él, és néhány jelenetből következtethetünk a jellemének kialakulására.
Részeges apja féltékenységből lelőtte kikapós feleségét, főhősnőnk viszont leszúrta az apját. (A késelésről cikkező újság tehát egyaránt visszautalhat a múltra, illetve a gazdag férfi jövőbeli leszúrására is.) A filmnek ez a jelenetsora azért is ötletes, mert egy temetőben zajlik le, a sírkövek közé van felállítva a szobát jelképező néhány bútor. S hasonlóan érdekes a rendező azon megoldása is, hogy a hősnő apját, illetve a nőt üldöző rendőrt ugyanazzal a színésszel játszatta el.
A rendező és az operatőr ügyesen játszott el a fény-árnyék viszonyokkal, az üres utcák éjszakai félelmetességével, így kissé emelve a film színvonalán. Ugyancsak sajátos ötlet volt az, hogy egyetlen szó sem hangzik el a nem egészen egy óra leforgása alatt, ami nyilván a színészek dolgát is megnehezíthette, ugyanakkor akár egyfajta tisztelgés is lehet a némafilmek világa előtt. Bizarr kíséretet nyújt a történetnek George Antheil szintén szürreális zenéje, amely egy idő után szinte az őrületbe kergeti a nézőt-hallgatót.
A film egyik problémája – szerintem – a hézagos és döcögő cselekmény, ha őszinték szeretnénk lenni, akkor ez a történet kb. 20-25 percben feldolgozva lehetett volna igazán feszült és ritmusos. Ha kicsit kvalitásosabb gárda készítette volna el, akkor még azt is meg merném kockáztatni, hogy ismertebb és sikeresebb alkotás született volna meg. Érezhető az a törekvés, hogy az alkotók valami újat és új formában akartak mondani, azonban mégiscsak egy kissé naiv és felületes freudiánus kísérlet marad egy eltorzult női lélek és elme tetteinek megmagyarázására.
A film sajnálatos módon nem fejti ki részletesen mindazokat a kérdéseket, amelyek felmerülhetnek a nézőben, pl. az erőszakot kiváltó erőszak körforgása, a szexuális paranoiával élő nők helyzete, a nők kizsákmányoltsága stb. Sokkal gazdagabb jelentésrétegei vannak ennek a filmnek, mint amit elsőre gondolhatnánk, s picit talán ezért is jelent hátrányt az, hogy nincsenek benne dialógusok. Összességében véve mégis ajánlani tudnám mindenkinek, aki nyitott a különlegességekre, már csak azért is, mert a magyar publikum vélhetően semmit sem tud erről az alkotásról.
75 Dementia (1955)
horror | kísérleti film | misztikus
Ebben a dialógusok nélküli filmben egy pszichopata nő rémálomszerű tapasztalatait követhetjük egy éjszakán át. több»
Szereplők: Ed McMahon, Jonathan Haze, Angelo Rossitto, Adrienne Barrett, Bruno VeSota
