A sok páncélos és a kutya válogatás ezüstérmese

Szia Zsolt. Ez a film műfajilag teljesen eltér az amerikai Fury filmtől.(Aki nem látta még a filmet, kérem, ne olvassa tovább!) A film egy metafizikai háborús parabola, ami nem hadszíntéren játszódik, és nincs valódi hadművelet, sem stratégia, se semmi. Ez egy koncepcio. Mivel halottak, ugyebár, a film elejétől fogva. Ugye, érezhető a filmben, hogy valami nem stimmel. Senkinek sem látod tisztán az arcát, csak a gonoszt. A tank maga a mozgó koporsó és a bűn szimbóluma. Láthattad, amikor kilőtték a tankot a malomnál. Már rég halottak voltak benne. Ugye, ahogy te is mondtad, transzcendes. Abban akadnak el. Az ismétlődő transzcendens térben. Már ott dereng valami, amikor mondja benne a fiatal fiú az erdőben, hogy holt lelkek járják...majd megkérdik a hadnagyot, hogy miért nem égtek el a hídon. Nem kaptak rá választ. Majd a lidercfények a parton, ami talán a remény az átkelésre a mennyekbe. Egyből utána hallod is, hogy a rádióban szól az \"Isten báránya, irgalmazz nekünk\". Mise, majd látod egyből a fehér tankcsapdákat, amik a sírköveket szimbolizálják... Szóval elég durván rávisz a fantáziára a film. A három tankkal való találkozás is érdekes. Az első tank a halál ténye, a második a bűntudat, a harmadik pedig az elfogadás hianya. A folyómeder a Sztüx , az alászállás, ugye, az egy temetés, de nem jön értük a révész, ezért visszajutnak ugyanoda. A partra. Ugye, nem nyertek feloldozást. Ez a purgatórium definíciója. És, ugye, a film közepén ott van a sebes arcú náci tiszt. Aki ugyanazt csinálja, amit ők csináltak. Ami a közepén történt, az OK. Ő az erkölcsi tükör. Azert csúnya. Az a rész bennük, ami engedelmeskedett...szóval szinte minden jelenet egy szimbolika...így az aknamező is...stációk...mind-mind egy-egy lelki állomás. És tényleg szép a film képi világa.

Először is köszönöm a kulturált hozzászólásodat, élvezet ilyen intelligens véleményt olvasni, ritkaság, és ezt én tényleg külön megbecsülöm. A film szerkezetét meg egyenesen elismerem, jobban átlátod mint én, én nem vettem észre ennyi jelentést. Viszont megvédem magamat a Harag c. film összehasonlításában. Én nem is írtam azt hogy PONTOSAN ugyanaz a műfaj (és szerkezet) a két film esetén. A Tigris egy teista, háborús dráma (amiben a transzcendens megjelenik), míg a Harag egy ateista háborús dráma. De ha zavar, hogy én csak a dráma ábrázolása mint akciójelenetek hiánya részt firtattam, akkor mondok másik filmet. A Jákob lajtorjája c. film. Aki még nem látta, az ne olvassa ezt most. A Jákob lajtorjája ugyanolyan szerkezetű film, mint A Tigris, ugyanolyan témában. A haldokló főszereplő tudtán kívül vesz részt a saját agonizációs látomásában, ami a saját purgatóriuma, a film végén katarzissal, megtisztulással. A néző a feloldásba egyik műben sincs beavatva, legfeljebb az egyre sűrűsödő jelekből kezd homályosan gyanakodni a valóság elhagyására. De a filmek végén mindenképpen ott van a csúcsfordulat, \"ott sem voltak, csak látomás\". Na, amennyiben a Jákob lajtorjájában a főhős szellemében nem az otthonába menekül vissza (Amerikába), hanem marad a traumája helyén (Vietnámban), akkor nyilvánvalóan nem a civil életét mutatták volna díszletként a gyötrődésének. És akkor NYILVÁNVALÓAN a dráma elbírt volna több konkrét katonai harci jelenetet is, ezzel fokozva az átélést, a pokol kínzását. De mivel a főhős a saját civil életébe vizionálta vissza magát, ezért a normál polgári életben megjelenő démonikus alakok, amik megteremtik a nézőben a fokozódó lelki nyomást. A Tigrisben nem hagyják el a háború területét, tehát dolgozhattak volna normál háborús képekkel is. Én csak ennyit emeltem ki, elviseltem volna több akciót, szerintem nem vált volna a végeredmény kárára. Mint ahogy azt is fenntartom, A Tigrisben szerintem nem a nagyobb átélés miatt döntöttek a tényleges akció nagyrészt mellőzésében, hanem anyagi megfontolásból.