Itt vagyok öt epizód mélyen, és még mindig nem érdekel egyik karakter sem. Az Edgerunners második felvonása felsorakoztat pár új figurát, új konfliktusokkal, de bevallom őszintén, egy kicsit sem fogott meg több szálon futó története. Ezek néha találkoznak, de narratív feszültség sosem tud kialakulni, és bármennyire jó a látványvilág, az álom kerülget, ha nincs tartalom a mögötte.
Hirdetés
Anime trópusok, közhelyek és tipikus alakok népesítik az évadot, de az évad felé valahogy nem volt elég arra, hogy bármelyik bármilyen fejlődésen átessen. Van némi akció, meg szépen összerakott jelenetsor, de az az érzésem végig, hogy táncolunk a történet szélén és nem haladunk semerre. Nincsenek antagonisták, nincs központi konfliktus, ötletem sincs mi az a fantasztikus üzenet, amit a készítők át akartak adni.
Van egy fotós gyerekkarakterünk, aki valamiért minidv-re akar forgatni. Hogy pontosan miért az nem igazán derül ki, lehet nem szereti az AI-t, lehet csak unatkozik, ki tudja, mi a motivációja? Aztán akad egy lázadó tini, aki szanaszét modifikálta magát és többször kisebb veszélybe kerül. Mi a célja? Ki tudja… Apja az egyetlen, aki kap valami személyiséget, ami komplexebb egy zseblámpánál és közeledési kísérlete lányához az évad egyetlen értékelhető történeti eleme. Még van egy tipikus anime menő csávó karakter, akivel az írók nem tudtak mit csinálni, a fejében lakozó AI egy jó gondolat lenne, ha a játék pontosan ugyanezt nem sütötte volna már el, évekkel ezelőtt.
Szóval, szomorú ez, mert a helyzet az, hogy ilyen világba nem szabadna beleunni, és a rajzi stílus megtesz mindent az ügy érdekében, de nem volt elég.
A megváltás és a bosszú nyers krónikája. Egy olyan városban, amely az erőszak reflektorfényében virágzik, egy kérdés marad: amikor a világot elvakítja a látványosság,... több»
Szereplők: Kōki Uchiyama, Kentaro Tone, Akari Kitô, Momoka Terasawa, Yuko Natsuyoshi
