Egy történet, amelynek idő kell, hogy igazán kibontakozzon.
Vannak sorozatok, amelyek már az első percekben lehengerlik a nézőt, és vannak olyanok is, amelyek fokozatosan, szinte észrevétlenül lopják be magukat az ember szívébe. A Hét Királyság lovagja számomra egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. Az első epizódok során úgy éreztem, hogy a történet kissé bizonytalan léptekkel halad előre. A cselekmény lassan építkezik, a karakterek bemutatása időt igényel, ezért kezdetben nehezebben tudott magával ragadni. Többször is azt gondoltam, hogy ennél lendületesebb nyitányra számítottam, azonban úgy döntöttem, adok neki esélyt – és utólag egy pillanatig sem bántam meg.
Ahogy haladt előre az évad, a sorozat fokozatosan megtalálta a saját hangját. A történet egyre összetettebbé vált, a karakterek személyisége rétegről rétegre bontakozott ki, és végül pontosan azt kaptam, amit egy Westeros világában játszódó történettől vártam: becsületet, lovagi eszményeket, politikai játszmákat, emberi dilemmákat és olyan finoman felépített feszültséget, amely nem a folyamatos akcióra, hanem az érzelmi súlyra épít. Ez a sorozat nem akar minden percben sokkolni. Inkább hagyja, hogy a történet természetes módon bontakozzon ki, és mire a néző észbe kap, már teljesen beszippantotta ez a világ.
Ami igazán kiemelkedő számomra, az a szereplőgárda teljesítménye. Minden karakter hitelesnek érződik, és látszik, hogy a színészek pontosan értik, milyen világot kell életre kelteniük. Külön szeretném kiemelni a gyermekszereplőt, aki számomra az évad egyik legnagyobb felfedezése volt. Ritkán látni ennyire természetes, ösztönös és magabiztos alakítást ilyen fiatal korban. Minden jelenetében érezhető volt az a fajta hitelesség, amelyet nem lehet pusztán eljátszani. Olyan érzésem volt, mintha ezt a karaktert valóban rá szabták volna. Jelenléte egyszerre szerethető, erőteljes és emlékezetes.
A látványvilág ismét bizonyítja, hogy a készítők hatalmas figyelmet fordítottak a részletekre. A díszletek, a jelmezek és az operatőri munka együtt egy olyan atmoszférát teremtenek, amely méltó George R. R. Martin világához. Minden helyszínnek saját karaktere van, a képi világ pedig egyszerre monumentális és bensőséges. Nem csupán látványos, hanem képes érzelmeket is közvetíteni, ami manapság egyre ritkább erény.
Számomra az első évad legnagyobb erőssége éppen az volt, hogy nem akart görcsösen a Trónok harca nyomdokaiba lépni. Megőrzi ugyan annak hangulatát és örökségét, mégis saját történetet mesél el, saját karakterekkel és saját értékekkel. Ez adja az egyediségét, és emiatt tud igazán működni.
Összességében A Hét Királyság lovagja kellemes meglepetés volt. Bár a kezdése kissé döcögősnek bizonyult, a történet fokozatosan felépítette önmagát, és a végére teljesen magával ragadott. Egy olyan első évadot kaptunk, amely ugyan türelmet kér a nézőtől, de ezt bőségesen meghálálja. Én kifejezetten élveztem ezt az utazást, és őszintén kíváncsian várom, milyen irányba viszik tovább a történetet. Ha a következő évad képes lesz megtartani ezt a minőséget, sőt még tovább mélyíteni a karaktereket és a világot, akkor egy igazán emlékezetes fantasy-sorozat születhet.
akció | dráma | fantasy | kaland
Egy vándor lovag és egy éles nyelvű, titokzatos fiú járják a nyugtalan Westerost, ahol becsületbe, veszélybe és hatalmasságok ármánykodásaiba ütköznek. Ahogy részt vesznek a... több»
Szereplők: Daniel Ings, Tom Vaughan-Lawlor, Dexter Sol Ansell, Steve Wall, Danny Webb
