Művészmozi X Belvárosi Színház à la Cesc Gay A meghívás/Vadító éjszakák

2026.09.24 06:36 Az amatőr Olvasottság: <100x

0

Ez a film nagyon szépen körüljárja a társas magány jelenségét, ami korunk egyik népbetegsége. Itt él körülöttünk 8 milliárd ember, centralizált metropoliszokba zsúfolódunk, és mégis talán soha nem voltunk ennyire magunkra maradva a problémáinkkal, ügyes-bajos dolgainkkal, mint most. Ígérem, befejezem a ventillálást, de tényleg úgy érzem, részben erre reflektál a film. Közben a rohanó világban mi is rohamtempóban változunk, és ha van is valaki/valakik mellettünk, sokkal könnyebb szem elől téveszteni őket, elsodródni egymástól, ahogy Angelával és Joe-val is történt. Sőt, valójában az elsőre a szomszédaik szemében tökéletes párosnak tűnő Hawkról és Pináról (spanyol női név) is kiderül, hogy ezzel küzdenek.

Már nem tudnak annyira kapcsolódni a másikhoz szellemi síkon, eltérően gondolkodnak bizonyos kérdésekben, így társas magányukat mások bevonásával igyekeznek enyhíteni. „Megoldásuk” ugyan kicsit a Szép új világ "mindenki mindenkivel, csak semmi mély érzelem" szemléletű ideológiájára hajaz (a Huxley-regényből készült Netflix-sorozat alapján teszem az összehasonlítást). Viszont nagyon emberi vágyak bújnak meg emögött, és a cselekményben előrehaladva az is kiderül, hogy szerintük sem biztos, hogy mindenre ez a megoldás, sőt...

A színészgárda sem utolsó (Edward Norton, Olivia Wilde, Penelope Cruz, Seth Rogen), mindannyian emlékezetes alakítást nyújtanak. A nevetés pedig garantált (az előttem ülő szinte végig felszabadultan kacagott, és úgy általában egyszerre nevetett az egész moziterem).

Színházi vonatkozás, hogy most éppen a Belvárosi Színházban színdarab formájában is meg lehet tekinteni ezt a történetet (az Orlai Produkció előadásában, tehát biztosan jó), amit egyébként maga az alkotó is színdarab- és film (Szenvedélyes szomszédok (2020)) formában is feldolgozott.